Fél évnél nem olyan kellemes iskolát váltani, de sajnos mivel anyám lemondott rólam így apámmal kellett jöjjek, akinek a munkahely Szöulhoz kötött így ide kellett költözzünk. Nem félek a beilleszkedéstől, mert nem félek másokkal beszélgetést kezdeményezni, de azért rossz volt elhagyni a régi barátaimat. Az iskola eléggé közel van a házunkhoz, így az első nap úgy határoztam sétálni fogok, így legalább megismerkedek az új környezettel.

-Szia apa, indulok a suliba, kívánj sok szerencsét! - veregettem meg apu hátát, és adtam neki egy búcsú puszit.

-Ugyan neked szerencse? Az én lányom mindent meg tud oldani! - nevette el magát, majd egy legyintéssel adtam válaszom és felhúztam a cipőm, felkaptam a táskám és indultam is.

Jobban szeretek apával lakni, igaz nagyon ritkán van otthon, de valahogy vele mégis csak jobban meg tudom beszélni a gondjaimat. 

Az iskola előtt állva és látva azt a nagy beáramló tömeget azért kicsit elkezdtem izgulni. Vad idegen alakok, vajon mit fognak hozzám szólni?.. elfogadnak majd?... Elővettem a kis térképet amit a felvételi levéllel küldött az iskola és próbáltam rajta kiigazodni. Mikor beléptem az iskola ajtón azért nehezebb volt.. Mindenhol lépcső, több száz osztály és ember. Hirtelen azt sem tudtam kit kérdezzek meg, és akit leakartam szólítani az is szó nélkül tovább ment. 

-Ilyen.. embereket.. - morogtam magamban, hisz már lassan becsöngetnek és nem lenne jó már az első nap elkésni. Hirtelen viszont valaki sikeresen átgázolt rajtam aminek a következményeképp elejtettem mindent ami a kezembe volt. 

-Kösz szépen barátom!! - üvöltöttem el magam.

-Ah bocs bocs, sietek ha még egyszer kések kicsapnak - futott vissza hozzám majd gyorsan felkapkodta a cuccaimat. Körülöttünk mindenki csak bámult, nem tudom mi bajuk van..

-Akkor menjél mert a végén az én hibám lesz - sóhajtottam.

-Azért tényleg bocsi! - nyomta a lapokat a kezembe majd futott tovább. 

-Hé nem tudod hol van a 57-es terem? -kiabáltam utána.

-Ha utolérsz meg tudod! - legyintett egyet majd eltűnt a folyosó végén.

-Mi? - néztem körbe.

-Arra célzott hogy ő is abba az osztályba ment. - motyogta valaki mellettem.

-Ah, tényleg? Jézus akkor elfogok késni.. - mielőtt kimondtam volna a késés szót meg is szólalt a csengő majd gyorsan futottam a srác után, szerintem menet közben fel is lökhettem valakit de már nem is figyeltem, nagy iramba kicsaptam a terem ajtót és bevetődtem rajta, majd a fejem sikeresen találkozott valaki hátával. 

-Aucs, ahj, megcsináltam.. de ez.. fáj.. bocsi - veregettem meg az előttem álló hátát. Körülöttünk mindneki kitört a röhögésben, és ezt fokozta még az is hogy mögöttünk meg belépett a tanárnő.

-Még is melyik huligán volt az aki a folyosón fellökött??? - csapta le könyveit az asztalára. Nagy gondolkodás után lejátszódott előttem az a folyosós baleset, és rájöttem hogy én taroltam le szegény öreg nénit miközben kétségbeesetten kerestem a srácot. 

-Öhm öhmm... hát.. én voltam bocsánat! - na szép első nap és már is egy tanár leszid.

-Maga.. maga talán az új diákunk ugye? - nézett rám mérgesen, amire mindenki elhallgatott és hümmögni kezdett, illetve aki előttem állt az is megfordult.

-Te!! - kiáltottunk fel egyszerre.

-Te löktél fel! -morogtam rá.

-Te meg beépítetted a fejed a hátamba! - nyomta meg mutató ujjával a homlokom.

-Fejezzék be most azonnal! - szakította félbe veszekedésünket a tanárnő.

-Bocsánat. -hallgattunk el.

-Lee Sungyeol! Talán megint késésben volt ma? És maga.. hogy is hívják magát? - mutogatott ránk.

-Park Sora, kedves tanárnő - motyogtam.

-Park Sora magának ezt elnézem mert első napja, de még egy késés és meg lesznek a következményei. - tolta fel a lecsúszott szemüvegét - De maga Sungyeol.. mivel tudom jól hogy ma is késésben volt így azt a büntetést kapja hogy ezt az eltévedt báránykát szépen körbevezesse az iskolában! - nevette el magát elégedetten.

-De de tanárnő, én nem érek rá ilyenekre! - hadonászott a kezével a srác, akinek immáron megtudtam becses nevét.

-Cöhh.. - fújtattam mellette.

-Mi van megint belém akarod állítani a szarvaid? - nézett rám.

-Az véletlen volt te hülye! - ütöttem vállára.

-Na jó gyerekek befejezni! Üljetek le oda az ablakhoz, sajnos egymás mellé és az ítéletem végleges! - tolt oda minket az asztalunkhoz.

-Remek. - morogtuk egyszerre majd tudomásul véve levetettük magunkat a székeinkre.

Sungyeol nem nagyon segített kiigazodni az iskolában, mert lerázott mindig máshova vezetett el vagy épp eltűnt az egyik sarkon. Így már nem is foglalkoztam vele, szerencsére még az első nap elnézőek voltak a tanárok. De majd holnap szépen leszidom Sungyeol-t amiért így kiszúrt velem. Mással nem is nagyon beszélgettem, sőt nem is jött oda hozzám senki, én meg mivel a terem kereséssel voltam elfoglalva nem is értem erre rá. A nap végén eléggé fáradtan trappoltam haza. Leckét írtam majd bevetettem magam az ágyba, kifárasztott a sok futkorászás és ez a Sungyeol.

folyt köv.