Sungyeol - A valóság

-Szerintetek tud majd teljes életet élni hogy sérült az agya? 

-Nem tudom, azt mondták hogy gyógytanárhoz is kell járnia, most hogy így tolószékbe került vége a karrierjének. 

-Az egy dolog, de a beszéd központja is sérült a motor baleset miatt. 

-Az orvos azt mondta hogy egy képzeletbeli világot képzelt el magának, amiben boldogan él, a körülötte élőkről tudomást sem vesz, csak épp hogy hallja néha a hangjukat. 

-Vagyis egy történetet játszik le magában?

-Igen, ami gondolatai szerint meg történt volna, vagy szerette volna hogy megtörténjen, és ami meg a valóság az számára csak egy álombeli képzelet.

-Sora hogy bírja?

-Mikor Sungyeol-t kiengedik azt mondta hogy oda költözik Sungyeol szüleihez és ő akarja ápolni. Bár nem tudom hogy... lelkileg nagyon megsérült ő is. Hisz végig Sungyeol mellett volt.

-De Myungsoo legalább ott van mellette és segít neki, már amennyit ilyenkor segíteni lehet.

-Igen, hisz akit szeretett az tulajdonképpen testileg meghalt, a lelke pedig bezárult.

Némán fekszek, bámulom a falat. Mire vagyok képes? Talán.. talán még lélegezni tudok. Van egy boldog életem, de mikor lefekszek álmodni mindig egy ágyban fekszek és körülöttem emberek vannak, néha beszélnek hozzám, néha kisírt arcukat hajtják vállamra. Nagyon valóságos ez az álom, megmozdulni, megszólalni nem tudok benne, mint egy rönk sodródok a történtekkel, néha beültetnek egy székben, és kivisznek vele a természetbe. Tényleg olyan valóságos, de nem lehet az igaz? Ez nem az én életem. Az én életem Sora-val van, ami boldog és gondtalan. Akár a forrásból csepegő víz, folyamatos, ritmusos, és véget érő, mint mikor a forrás kiszárad, a mi szerelmünk is kiszárad. Akár csak egy álom világban, de számomra ez a valóság.

The End