Hyung Seok

Már jó pár napja Su-nál lakok, és megbeszéltük hogy ez így is marad, de a kaját azt majd közösen vesszük meg. Minden nap egyre közelebb kerülünk egymáshoz, és én is megváltoztam. Mióta ismerem Su-t talán még bulizni sem voltam, és lányokkal sem találkoztam. Su idősebb nálam, de még is olyan sok mindenben hasonlítunk. Egyre jobban vonz, közelebb és közelebb akarok hozzá kerülni. Eddig hogyan tudtam magam vissza fogni?

-Ma legalább szabadnapunk van. - mászott vissza az ágyba Su, fejét hasamra helyezte majd egy könyvet kezdett el lapozgatni.

-Igaz. - tekergettem ujjam között egyik hajtincsét. -Amúgy, olyan mintha már nagyon rég ismernénk egymást, pedig csak pár hónapja ismerkedtünk meg. És akkor is megpofoztál.

-Három és fél hónapja.

-Ennyire tudod?

-Hara - szorította össze ajkait ahogy nevemet mondta, még soha nem szólított így. A könyvet becsukta és hasára rakta. Ahogy lélegzett a könyv is egyenletesen mozgott rajta.

-Igen? - suttogtam a könyv mozgását nézve.

-Neked mit jelent a boldogság? - hangja nyugodt volt és keserű. Keserű? Ha valamit elszeretnél nekem mondani Su, hát mond.

-Téged. - engedtem el hajtincsét. Egy szó ami képes volt pár perc csendet teremteni. Komolyan gondoltam, eddig nem ismertem ezt a szót. Su val a napjaim boldogan teltek, esemény teliek és vidámak voltak. A csendben már csak az óra kattogása hallatszott. Már-már azt hittem hogy a szívdobbanásaim hangját hallom, de mikor Su pihenő testén végig cikázott tekintetem mellkasán elégedetten láttam hogy a hallottak megérintették. Mellkasán tisztán látszott izgatott szívverése. -Neked? - kérdeztem vissza.

-Tehát a boldogság lehet emberi lény? - fordult oldalára, szemei tekintetemet fürkészték.

-Számomra te vagy a boldogság Su. - ismételtem meg kibővítve az előbbi mondatom.

-Ezt gondolnád akkor is ha valami rossz dolgot tennék? - emelkedett fölém. Haja a párnán pihenő fejem köré hullott. Rövidebb tincsei homlokomon táncoltak.

-Igen. Ezt gondolnám. - helyeseltem kérdésére, közben kezemmel simítottam végig oldalán.

-És a végzet? Hogyan képzeled el a végzeted? - az ajkai között kiáramló levegő útjába csak arcom állt. Hajának illata légzőrendszeremet járta át.  Az a bizonyos málna illat. Su kedvenc Samponja.

-Veled. Azt szeretném ha veled lenne. - néztem szemébe, kérdéseinek okát nem értettem, hisz fiatalok vagyunk, és őszintén a nevetését is vártam. Vártam mikor nevet ki gyerekességem miatt. Én elnevettem volna magam. Magam sem tudom hogy szavaimnak mekkora jelentése van, hisz ilyet másnak nem mondtam még, és úgy gondolom nem is mondanék. A felcsendülő nevetés helyett csak egy lágy mosolyra figyeltem fel arcán.

-Teljesítem majd kérésedet. - simított végig arcomon. Ajkai megbabonáztak, nem tudom vissza fogni magam. Su-ra van szükségem. Ő lesz az én boldogságom. És én az övé.

Derekán pihenő kezemet arcához csúsztattam. Lágy és selymes hajába fontam ujjaim. Hüvelykujjam puha orcáján nyugodott. Fejét egyre közelebb húztam, tekintete közeledett. Az oly messzi távolság tovaillant ajkaink lágy érintkezésénél. Puha ajka az enyémet érintette, én meg az övét. Csókolóztunk már ezelőtt, de ez komolyabb, finomabb, édesebb. Talán most sokkal többet jelent ez nekünk. Ajkaink benedvesedtek, és éreztem ahogyan Su gyöngéd ujjai hajamba csúsznak. A levegő egyre hevesebb volt, egyre többet követeltem. Kezem már pólója alatt érintette testét, gerince vonalán simítottam végig, melltartójáig. Átfordultunk. Immáron én voltam Su felett, de ajkaink még mindig nem engedték el egymást, csak addig a pillanatig amíg felsőinktől nem szabadultunk meg. Vékony teste áldozatként feküdt alattam. Kezemmel hasát cirógattam, ajkaitól elválva nyaka vonalán haladtam lejjebb. Ujjai még mindig hajamba kapaszkodtak. Ajkaimmal elértem mellkasát amit csókjaimmal kóstolgattam. Az utolsó pontja testének amit csókom ért az a köldöke volt, majd ismételten ajkához tértem vissza. Rövidnadrágját letoltam, ujjaimat alsóneműje alá csúsztattam, elégedetten vettem tudomásul hogy éppen annyira izgatott mint én. Kellően nedvesnek éreztem alsó felét. Mikor már levettük mind ketten alsóinkat, eljött az idő hogy testünk érzékeny részei is érintkezzenek.  Merevedő alsó felem behelyeztem nedves hüvelyébe, és egyenletes mozgásba kezdtem. Az ágy meg-meg nyikordult, de nem figyeltem fel rá, ami sokkal inkább izgalomba hozott az Su egyenletes hol halk és hol hangos nyögései voltak. Gyorsabb tempómat erősebb lökésekkel tettem élvezhetővé. Su nevemet nyögte érzékien. Körmei a hátamba vágtak, ami még inkább felcsigázott így nyakának estem, és kiszívott csók nyomokkal illettem. Egyre melegebb lett és egyre szenvedélyesebben kezeltük egymást. Már nem volt sok hátra. Pozíciót váltottunk, Su kecses és karcsú teste ágyékomon ült. Vad mozgásba kezdett, már mind ketten a levegő után kapkodtunk. Kábult testünket már nem mi irányítottuk, majd eljött a csúcsra érkezés pillanata. A kábulattól egymás mellett feküdtünk szótlanul. Lélegzetvételünk hallatszott csak, szívünk gyorsan vert, tüdőnk kapkodva tágult a levegő után szomjazás miatt. Hagytuk had járja át testünket a gyönyör, és a bizsergés. Miután lenyugodott mindkettőnk szervezete, Su a következőt súgta fülembe: "Köszönöm, boldogság." Egy lágy csókot mért elfáradt ajkaimra, majd a fürdő felé vette az útját. 

Pár percig még ámultan feküdtem az ágy közepén, de mikor karjaimat nyújtóztattam ki a fejemnél lévő kis komódról véletlenül levertem valamit. Lehajoltam és Su pénztárcáját leltem a földön. Ki lógott belőle egy kép. Kihúztam. Meglepődtem. A kép engem ábrázolt. Fél éves lehet, még vörös volt itt a hajam. Mit keres ez Su-nál? Megfordítottam a képet, a hátulján a nevem és  a korom szerepelt. Illetve egy dátum. A dátum amely a Koreai Dano tavaszi fesztivál ünnep idejét jelezte. 2012. 05. 05. Legalábbis én ehhez tudnám hozzá kötni. A fürdőbe a tusoló sziszegése elhallgatott. Zavartan vissza raktam a pénztárcába a képet, majd a pénztárcát is visszahelyeztem a  komódra. 

Su végzett a fürdéssel, de nem kérdeztem rá a képre. Biztos van rá oka igaz? És biztos vagyok benne hogy egyszer elmondja. Én is letusoltam, majd Su mellé visszatérve mély álomba merültünk. 

Boldogság, hát utol értél? És mikor hagysz megint el?

folyt. köv.