Park Chan Yeol

Soha sem gondoltam hogy az egyik legjobb barátommal verekszek össze, ráadásul úgy hogy tisztába vagyok a következményeivel. Testem már akaratlanul is ellene volt, a többiek szedtek szét minket. Mind a kettőnknek felszakadt a szája és ömlött  a vér belőle, a rajongók hadai fényképeztek minket. Ah Ri... Ah Ri meg csak feküdt még mindig mellettünk a homokba, szeme könnyes volt, teste remegett.

-Mennünk kell. -szólt aggódóan Suho, majd a többiek össze szedték a cuccainkat.

-Ah Ri..-suttogtam nevét. Suho tolt a parkoló felé Baekhyunnal együtt, csak azt láttam ahogy Sehun felsegíti Ah Ri-t majd ők is jöttek utánunk.

Mikor beszálltunk az autóba veszekedés kezdődött.. már minden második blogon terjedtek a képek, azzal a címszóval hogy Baekhyunnak és nekem ugyanaz a lány tetszik, ott voltak az Ah Ri ról készült képek, és a verekedős képek is. Ah Ri mellettem ült, még mindig remegett. Kezét combom mellé csúsztatta, majd megfogtam.

-Tudtuk hogy be fog ez következni. Chanyeol részéről az volt a hiba hogy oké megismert egy lányt, de tudta jól hogy nehéz lesz ezt utána kezelni. Baekhyun meg direkt feszített még a helyzeten. Fiúk.. ti legjobb barátok vagytok. Megéri ezt csinálni? - magyarázta Suho.

Az autóba némán ültünk, majd hosszú kocsikázás után megálltunk a cég épületénél. Bementünk, de ide nem jöhetett Ah Ri. Újabb kioktatást kapunk, ennyire elfajult volna minden? A főnők mondta hogy hívások sorozatát kapta, és nem tud mit tenni. Eddig minden kapcsolatot engedett, de ez észrevehetően a csapat rovására menne. Eltiltott Ah Ri-tól. Vele együtt nem hagyhatom el  a házat, sőt egy ház közelébe se kerülhetek vele. Ugyan ez történt Baekhyunnal is. És végső bejelentésnek mondta hogy a csoportunk másik feléhez utazunk pár hétre Kínába. Amíg ez az egész ügy lenem csitul.

Ah Ri.. nélkül? Milyen is volt az életem azelőtt hogy megismertem? Hisz már arra sem emlékszem hogy milyen ember voltam.. Gondolataim mindennap Ah Ri körül forogtak, mindig vele voltam a munkám után. Ah Ri-t a menedzser hazavitte hozzám, ezért már csak késő este találkozhattunk.

Felbaktattam a szobába, majd mikor benyitottam megpillantottam Ah Ri-t a számítógépnél ülve és a képeket nézegette, közben sírt. Becsuktam az ajtót, majd oda mentem mellé és kinyomtam a gépet.

-Mi  lesz? -csuklott el a hangja. 

-Kínába kell menjek. - álltam tehetetlenül mellette. -De te maradj itt jó? Nem kell haza menj.

-Nem találkozhatunk igaz? - nézett rám kisírt szemével.

-Holnap este indul a gép. Mikor vissza jövünk akkor még egy ideig az EXO szálláson leszek.

-Mit éreztél.. mikor megütötted?

-Tessék?

-Baekhyunt..

-Féltékeny voltam. Én csak.. megakartalak védeni.

-Tudod te egyáltalán miért állítottalak mindig le mikor neki akartál menni? - kezdett el jobban sírni.

-Nem.

-Én tudom milyen érzés mikor megvernek Chanyeol! Még akkor is ha ennek más az oka. A legjobb barátod könyörgöm! - öklével finoman hasfalamat kezdte el ütögetni mérgében.

-Ah Ri...-hagytam hagy töltse ki mérgét, majd mikor fölsőmet markolta meg, fölhúztam a székről és magamhoz szorítottam.

-Sajnálom... nagyon sajnálom.. - búgtam hajába, és hátát simogattam.
-Miért... -szipogta. -Nem.. nem akarom hogy elmenj - karolta át csípőmet.
-Minden rendben lesz, majd mikor minden megoldódik tisztázzuk az egészet jó? - toltam kicsit arrébb hogy szemébe nézhessek. - Én nem akarok lemondani rólad. - töröltem le könnyeit.
-Chanyeol..- bújt tenyeremhez.

Magamhoz húztam apró testét majd megcsókoltam. Egyre tüzesebben csókoltuk egymást, úgy érzem ha most nem, akkor soha nem lehet az enyém. Hogy a magasságkülönbséget megszüntessem felemeltem, lábait derekam köré fonta és tovább faltuk egymás ajkait. Nyakamba kapaszkodott, én meg egyik kezemmel hajába túrtam. Hozzányomtam az ajtóhoz, csókunkba akaratlanul is belenyögtünk, egyre jobban forrósodott a levegő. Nem akartam elveszíteni a fejem hisz ma nagyon sok minden történt, de kívántam, nagyon kívántam már. Az ágyra fektettem és fölé magasodtam, szemei még mindig könnyesek voltak, a teste levegő után kapkodott. Néztem rá a jelre várva, nem voltam benne biztos hogy ő is akarja, meg magamban sem hisz mind kettőnknek ez az első alkalom. Kézfejét oldalamon simította végig majd a pólóm kezdte bizonytalanul felhúzni.
-Biztos vagy benne? - suttogtam.
-Üh. - bólintott. Pólómat felhúzta majd levettem magamról. Tovább csókoltam, nyaka vonalán haladva mentem lejjebb eljutva kulcscsontjaihoz. Pár foltot hagytam magam után vékony bőrén, ezeket egy egy apró nyögéssel illette. Felsőjét lehúztam, elszégyellte magát.
-Ha.. ha valamit rosszul csinálok nyugodtan szólj.. vagyis ha.. te nem szeretnéd vagy valami.. na érted-motyogtam zavartan.
-Nem.. nem történt semmi... ne aggódj..- úgy suttogta hogy szinte nem is lehetett hallani. Próbáltam mindent a megfelelő kezdeti tudásom alapján csinálni, bár a bénák ilyenkor is bénák lesznek nem? Miután testét végig csókoltam és lekerült rólunk minden felesleges ruhadarab, akkor lettünk a legszégyenlősebbek. Forró testünk minden porcikája összeért már, de még mindig nem voltunk teljesen egymáséi. A fiókból előkaptam a már egy ideje tartogatott védőeszközként működő óvszercsomagot. Remegő kezekkel, zavartan férfiasságomra húztuk majd ismét elhelyezkedtünk az ágyon és a takarót magunkra húztam. Mivel ez az első én vagyok felül, nagyon izgulok, mármost elkezdtem verejtékezni.
-Mehet? - szuszogtam fülébe zavartan.
-Igen. - fogta kissé hideg kezével meg oldalamat. Első alkalom, még meg sem történt de már most a csúcson érzem magam, nem akarok felsülni. Lassan nyílásába helyeztem hímvesszőmet majd csípőmet is elkezdtem óvatosan mozgatni. Minden percben kérdezgettem hogy jó e így, nem e fáj neki vagy nem e nyomom de ő csak mosolygott, néha megrezdülve a kezdeti fájdalmaktól. Ajkaink között jóleső nyögések távoztak, nem ilyennek gondoltam volna ezt  az érzést, minden várakozásomat felülmúlta. Úgy gondolom, megérte várni. Megérte várni Ah Ri-ra. Kéjvágyó hangon visszhangzottak neveink a szobában, az első alkalom nem tartott sokáig, de mind a ketten bizsergő érzéssel lettünk telítődve együttlétünk után. Szapora légzéssel dőltem mellé, majd hozzám bújt. Jólesően és lágyan megcsókoltuk egymást. Ez a pillanat örök lesz, hisz az első együttlét örökké az első lesz, és örökké a mi közös emlékünk marad.
-Fürödjünk meg. - simítottam dús puha hajába.

Megengedtem a kádba a vizet, raktam bele fürdőhabot is, már magabiztosabb vagyok, nem kell egymás testét sem takargassuk egymás elől, nincs titkolni valónk. Beültünk a kádba, Ah Ri-t háttal magam felé húztam, az ölembe. Hátát puszilgattam és a mosószivaccsal kezdtem el mosdatni testét. Kis teste most még kisebbnek látszott, térdeit felhúzta mellkasához és úgy ült ott, szegény mellett én kétszer akkora vagyok.
-Megbántad? - tettem fejemet vállára és megpusziltam állát.
-Nem. - mosolygott. -Nem bántam meg semmit amit veled éltem át. - puszilta meg arcomat.

Próbált vidámnak látszani, de én ennél jobban ismerem már. Aggódik. Aggódik miattam. Miattunk. Tudom hogy nem szeretné hogy elmenjek, én sem. De elszúrtuk. Elszúrtam. Nincs más választásom, most ki kell élvezzem minden vele töltött percet, jobban mint eddig.

-Na ha végeztünk jöhet a következő menet. - nevettem el magam majd egy szál törölközőbe indultam popsit riszálva a szobába.
-Jó éjt! - lökött arrébb, közben felvette a nagy alvós pólót amit adtam neki.
-Na! - nyávogtam miközben letámadtam az ágyon. Nem engedett férfias csábításomnak, szóval az estét már csak ölelésében élvezhettem tovább.


folyt. köv.