Song Ah Ri

Újabb hetek teltek el egyedül, ugyan így. Bár valami megváltozott. Boldogabb voltam, azt éreztem talán mint Sohee, pedig ugyanúgy piszkáltak, a családom ugyanolyan ellenszenves volt velem szemben. Töretlenül küzdöttem a napokban, és talán más szemmel néznek rám is.

-Mi van azzal a fiúval akiről meséltél? - válogatta a ruhákat Sohee. Igen, elmeséltem neki, hisz észrevette rajtam a boldogságot és annyit faggatózott míg el nem mondtam. Bár először tényleg hülyének nézett.
-Nem láttam.
-És... Ah Ri.. - tartott egy perc néma csendet mielőtt folytatta volna - Biztos... Chanyeol-nak hívják? - ült le mellém az ágyra.
-Igen, miért? - néztem rá értetlenül.
-Még nem halottad máshol a nevét?
-Nem. Kellet volna?
-Majd a koncert után megbeszéljük. Most keress magadnak is valami ruhát! - utasított. Ma este lesz az a bizonyos EXO koncert, bár nem is néztem utánuk. Teljesen kiment a fejemből.
-Nem divatbemutatóra megyünk Sohee. - sóhajtottam.
-De tök cuki pasik! Mi van ha épp megpillant és beléd szeret?? - álmodozott.
-Nem mindegy? Hisz te úgy is Amerikába mész.
-Álomromboló!
-Meg majd pont minket fognak kiszúrni abból a nagy tömegből..
-Legyél optimistább!
-Optimistán törekszek arra hogy ne fulladjak meg a tömeg közepén!
-Vedd komolyabban! - ütött rá a karomra. - És az első sorban leszünk amúgy is. Lehet lenyúlnak és felhúznak a színpadra!
-El ne ájulj!- legyeztem meg.

A ruha választásom egy rövid nadrágra és egy ingre esett fehér toppal. Kényelmesen akarok menni, nem mint egy mű baba. Bár Sohee így is már erőltette az egyik égjáróját. Mindig is baja volt azzal hogy milyen alacsony vagyok, és képes lenne megölni ezekkel a cipőkkel. Sohee kicsípte magát, szokásosan. Ő inkább úgy nézett ki mint aki egy operabálba megy, de mikor ezt megemlítettem neki lehurrogott és megütött.

Talán a napjaink tényleg nyugodtabban teltek, lehet ez annak köszönhető hogy a legtöbb napomat nála töltöttem. Kivételesen taxival mentünk a helyszínre és egy órával előbb meg is érkeztünk. Sohee izgult hogy nem fogunk látni semmit, hát izgalma érthető volt hisz nagyon sokan ott voltak már. A helyszín egy kisebb csarnok volt, nem is értem hogy fog beférni ide ennyi ember. Sohee tolakodásának köszönhetően a színpad legelejénél álltunk meg. Az emberek csak özönlöttek befele, és egyre jobban oda szorítottak minket a színpadhoz. A színpad elég magas volt, talán ha Sohee nem erőlteti rám égimeszelőjét akkor fel sem értem volna.

A terem elsötétült, és egy órás várakozás után megkezdődött a koncert. Először egy bizonyos MAMA című számmal léptek fel. Az eleje a sötétben kezdődött. Majd kivilágították. Eleinte furcsa volt, szokatlan a zenei stílusuk, de a szöveg az tetszik. A háttérben kiszúrtam egy magas alakot, olyan ismerős volt, de olyan viccesen mozgott hosszú végtagjaival hogy kényszeresen mosolyogva álltam előtte. Majd a szám előrehaladtával három fiú állt meg előttem a színpadon, az ő részük következett. A magasabb esetlen fiú is ott volt. Majd az ő részénél becsúszott a másik elé, és pont vele találtam szembe magam. Egy pillanatra megállt a világ. Egymás szemébe bámultunk. A felismerés szikrája csillant meg szemeinkben.
-ChanYeol! - formáltam a számmal egy röpke pillanatra, majd ő folytatta a részét.
-Ő az??? - nézett rám Sohee és próbálta túl kiabálni a tömeget és a hang technikát.
-CHANYEOL! - kiabáltam. A fejemet kapottam a színpadon, amíg újra nem találkozott tekintetünk, az előadás közben végig éreztem hogy engem néz. Nem volt arról szó hogy énekes.

Jó pár számot adtak még elő, de én csak magam elé bambultam, mint akinek minden értelmet nyert. A koncert végén lehetett találkozni a tagokkal autogram osztásnál, amire Sohee szintén elrángatott.
-Biztos hogy ő az? - húzott maga után.
-Én.. ne.. nem tudom.. hát... talán.. - dadogtam a folyosón.

A fiúk egy hosszú asztalnál ültek és még izzadság cseppjeiket törölgették. Sohee val vettünk egy egy képet róluk, majd azt vizsgáltam. Egyértelműen ő volt az. Ki más lehetne? Az asztalnál lévő sor egyre jobban fogyott, majd mi is sorra kerültünk. Chanyeol a végén ült, míg oda értünk csak úgy remegett a lábam.
-Ya!! - súgta oda az asztalnál ülő fiú. Ránéztem hirtelen.
-Baekhyun! - suttogtam. Őt fel sem ismertem a színpadon, nem is figyeltem rá. -Mit keresel itt?? - értetlenkedtem. -Ó mármint, nagyszerű volt a koncerted oppa! - nyújtottam át a képet, tisztába vagyok vele hogy nem lenne jó ha valaki rájönne hogy ismerem őket személyesen is.
-Te tudtad hogy egy banda tagja vagyunk? - suttogta mikor közelebb hajoltam hozzá.
-Oppa megölelnél? - tártam ki a kezem. Majd Baekhyun megölelt.
-A barátnőm rángatott ide! Esküszöm! - hadartam az ölelésében.
-Chanyeol tudja? Látott?
-Szerintem igen.. de én nem akartam gondot okozni! Esküszöm! Csak kétszer találkoztunk! És tök véletlen! Tényleg!
-Meddig akarod ölelni még az én oppámat? - kérdezte messzebb egy fan, amire el engedtem Baekhyunt.
Baekhyun biccentett fejével hogy tovább menjek, majd elértem a végére és értetlenül néztünk farkasszemet egymással Chanyeol-al. Próbáltam némán artikuláltan beszélni.
-Miért nem mondtad? -mozgattam ajkam.
-Nem tudtam hogy itt leszel! - próbált utánozni.
-Nem ez a lényeg! Én még elhittem hogy tényleg kém vagy vagy valami!
-Komoly? - meredt rám nagy szemeivel.
-Oppa~ - vékonyítottam el a hangom majd megszólaltam. - Ide kérek aláírást, címezd a te Ri Ri-d nek! - mosolyogtam cinikusan.
-Amúgy jól vagy? - kérdezte suttogva.
-Jobban vagyok már.
-Én nem kapok ölelést? - nézett fel rám. Aprót bólintottam majd felállt és megölelt. Az az ölelés megint. Egyszer fordult elő hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz, de akkor is ugyan ez az érzés fogott el. A megnyugvás.
-Ne mond el senkinek jó? A barátnődnek sem! - suttogta a fülembe, majd vigyorogva vissza ült helyére.

Vissza vettem az aláírt lapomat és elindultam kifele. Sohee még bevásárolt magának ezért kint megvártam. Közben a képet nézegettem, majd véletlen leejtettem és fejjel lefele landolt lent a földön. A hátulján volt valami írás.

"Az én drága RiRimnek! Water Girl! Holnap legyél a buszon! Beszélnünk kell! Itt a telefonszámom küldj rá üzenetet, meg a számod is küldd el hogy fel tudjalak hívni! xxxx-xxx-xx-xx ~ Mókamaki"

"Ui.: Ne mutasd meg senkinek! És bocsánat hogy így kérem el a számod! Vigyázz magadra!" 

Sose gondoltam volna hogy az az idióta jótétlélek a buszon egy énekes, egy idol lesz. Egy olyan embert szerettem meg aki szinte elérhetetlen. Meg szerettem. Hisz most látom harmadszor!

Mikor Sohee végzett elkezdett faggatózni a haza fele úton. De minden tagadtam, úgy mondtam mindet mintha tévedtem volna. Majd megint lehülyézett és mondta hogy ne képzelődjek annyit.
-Ah Ri. Én szeretném ha lenne egy olyan barátod mint amilyen én voltam. Nem akarlak teljesen magadra hagyni! Valakinek foglalkoznia kell veled! - fogta meg a kezem Sohee.
-Teljesen megleszek, ne aggódj. - mosolyogtam. - Csak hiányozni fogsz!

Miután megérkeztünk Sohee-ékhoz nagyon elfáradtunk és rögtön fürdés után az ágyba vettük az irányt. Sohee hamar el aludt, de én még előkerestem az aláírt papíromat és a hátulját fürkésztem. Majd elővettem a telefonom és küldtem egy üzenetet Chanyeol-nak.

"Tudod ki a te RiRi-kéd!! Drága Channieeka remélem most sikeresen felébresztettelek egy fárasztó nap után! Jó éjt! ~ Ah Ri"

 "Ui.: Köszönöm a koncertet! Jók voltatok!"

Majd a telefont és a képet szorongatva mosollyal az arcomon elaludtam. Ez a fiú mintha egy angyal lenne, aki meghallotta a segély kiáltásom és épp megmenteni készül, több kevesebb sikerrel. Nem vágytam soha egy idol fiú barátra. Ez nem az én műfajom.

folyt. köv.