SMS-ére csak hajnalban válaszoltam, hisz még sok dolgunk volt a koncert után. Fáradt voltam de aludni nem nagyon bírtam. Egy olyan lánynak adtam meg a számom akit alig ismerek. Chanyeol mit gondoltál akkor mikor felírtad a telefonszámod?? Hisz annyiszor megfogadtam hogy nem leszek szerelmes minden második meggyötört lányba. Akár mennyire is próbálom magam meggyőzni hogy Ah Ri más, vajon igazam van? Tényleg bántalmazzák? Olyan más mikor velem van, felszabadult és vidám. Ha a társai megengednék neki hogy kibontakozzon akkor vajon bántanák? Lehet más az életed Ah Ri?

Csak pár órát tudtam aludni, még reggel egy aláírás osztást kellett megejtenünk majd szépen magamra öltöttem álruhámat, sapka, fekete pulcsi, és a fekete kapucni rá a fejemre. Miért izgulok? Miért kéne izguljak? Hisz csak egy olyan lánnyal találkozok akit párszor láttam a buszon, nem? De nem lehet, Ah Ri nem csak egy szimpla buszos lány. Azért izgulok talán mert most dől el hogy lehetünk barátok vagy sem? Hogy elég erősek vagyunk ahhoz hogy barátok legyünk. Vagy talán Ah Ri-nak ez meg sem fordult a fejébe?

Felszálltam a buszra, leültem egy kettes helyre majd vártam. Egyszer csak valaki leült mellém szó nélkül, nem néztem rá, nem néztem semerre, nehogy valaki felismerjen. De szólnom kellet volna neki hogy az a hely foglalt. Így nem tudok majd beszélni Ah Ri-val.

-Már nem is köszönsz? - fordult felém a mellettem ülő személy.

-RiRi! - néztem rá hirtelen. Kicsiny arcát most napszemüveg takarta, szinte az egész fejét befedte, nagyon aranyosan nézett ki.

-Ne hívj így. -suttogta.

-Nem tetszik? 

-Fura.

-Te hívj engem ChanChan-nak - nevettem.

-Hogy minek? - nézett rám vigyorogva.

-Chan-Chan - mondtam tagolva.

-Nem is mondtad hogy énekes vagy. 

-Baj? - kérdeztem kicsit aggódva.

-Dehogy is! Csak az énekesek mióta közlekednek helyi járattal? - nevetett.

-Mindig elalszok, ezért képtelen vagyok így bemenni a stúdióba.
-Hmm. Vicces hogy az  a fiú akivel életemben először eltudok beszélgetni az egy énekes.
-Mi van a suliddal?
-Öh a szokásos. Tudod ez olyan dolog aminek sosem lesz vége. - erőltetett magára egy mosolyt. -Na de nem az iskolám a lényeg, milyen híresnek lenni? Nem fárasztó?
-Fárasztó. De jól bírom.
-Az elalvásokkal pótolod mi? - nevetett.
-Így van!
-Nem szálunk le?
-Felőlem, de csak ha olyan helyre megyünk ahol nincs sok ember.. - álltunk fel, majd Ah Ri megnyomta a jelző gombot. Én lejjebb léptem a lépcsőkre, így szinte egy magasak voltunk, majd Ah Ri felé fordultam hogy figyeljek rá hogy mit mond. Bár a busz épp kanyarodni készült, ezért Ah Ri előrébb dőlt, pont mikor fordultam meg én is. Az ajkaink szinte súrolták egymást, de a baseball sapkám eleje megakadályozta a közelebb kerülést.
-Aucs - dörzsölte meg homlokát Ah Ri, majd zavartam körül nézett majd az arcomat fürkészte tekintetével. Én csak álltam ott és bámultam. Kezemet a derekán pihentettem, ahogy megakartam akadályozni hogy elessen. Pár pillanatig még néztük egymást, nagy szemeit még a szemüveg mögött is jól kilehetett venni.
-Öhm.. ki..kinyílt az ajtó. - mutatott mögém.
-Ah.. ja.. tényleg. - fordultam meg majd leszálltam a buszról. 

Miután leszálltunk mind a ketten csöndbe indultunk el egy irányba. Igazából én csak követtem, mert nem tudtam hova akar menni. A sapkámat és a híres létet még szidtam egy ideig magamban, hisz ha nem kéne bujkáljak akkor nem kéne sapka. És akkor... Ah..Ri.. ajka.. Ugyan miket is gondolok én. Csak véletlen volt, és neki lehet fel sem tűnt hogy majdnem.... Ahh Túl meleg van. 

-Channiee - rángatta meg pulcsim ujját.

-Mi? Ki? Én?? - eszméltem fel az álmodozásból.

-Jól vagy? - kérdezte nevetve.

-Pe..persze. - dadogtam. -Ah! Az szökőkút? Menjünk odaaa!! - pillantottam meg a háttérben egy vízsugarat feljebb törni majd gyerek hisztibe kezdtem. Mint aki először lát ilyet neki iramodtam és odáig futottam, szegény Ah Ri le maradt, de nevetve szedte utánam a lábait.

-Ez nem ér! Amíg te lépsz két lépést az nekem olyan mintha két kilométert sétáltam volna le! - fújta ki magát mikor utolért. Nevetve lefröcsköltem a szökőkút vizével, majd elfutottam mellőle. Először még leszidott de utána kergetni kezdett és az egész délutánunk azzal ment el hogy egymást locsoltuk mint az ötévesek. Majd mikor elfáradtunk csurog vizesen elterültünk egy egy közelebbi padon.

-Elfáradtam - sóhajtott Ah Ri, majd a szemüvegét és a cipőjét ledobta maga mellé.

-Csodálom hogy eddig kibírtad!

-Hé! Én nem vagyok egy nagy ember aki bírja ezeket!

-Szóval engem nagy embernek tartasz? És te vagy a kis ember?

-Most kivételesen nem a magasságodra értettem! Hanem hogy énekes vagy és egész nap próbáltok gondolom és sok dolgotok van meg nincs szabad időtök. Nem csodálom hogy nem fáradsz el, hisz a napi futkorászást már megszokhattad. Ezért gondollak téged nagy embernek. Én nem tudnám csinálni.

-Számomra te nagyobb ember vagy, ha ebből indulunk ki. - fordultam felé.

-Miért lennék nagyobb? - nézett rám.

-Hát amiken keresztül mész, csak pár dolgot meséltél de ezek sokkal nagyobb dolgok mint hogy kint vagy a színpadon és fellépsz. Jó persze nagyon sok munka van benne az én részemről is, de nekem nem kell átmenjek annyi szörnyűségen mint neked. Néha izomlázaim vannak és? Az nem akkora dolog mint hogy nap mint nap bemerjek menni az iskolába úgy hogy tudom mi vár rám. És ezeknek te mindig eleget teszel nem? Ott vagy nap mint nap és kibírod. Így már nagyobb ember vagy mint akárki más. - motyogtam.

-Ez aranyos volt - nevetett fel.

-Rosszat mondtam?

-Nem, nem azért nevettem. Csak ilyet még nem mondott senki, és így elképzeltem hogy mi lenne ha az osztályomba csak olyanok járnának mint te. Lehet másabb lenne. Tudod csak pár napja ismerlek de veled többet nevettem mint akárki mással egész életemben. És ez jól esett, hisz idegen voltál számomra még is kedves. - lábadt könnybe a szeme.

-Ne! Ne sírj! Ne merj sírni! - oda mentem mellé majd megöleltem. Kicsiny fejét a nyakamba fúrta, apró kezével a hátamon a pulcsiba markolt. Sírt. -Mond...Mondtam hogy ne sírj! - szuszogtam hajába.

-Sa.. sajnálom - tolt el magától majd megdörzsölte a szemét. Pár kósza könnycsepp még az arcán volt, ezeket hüvelykujjam segítségével letöröltem orcájáról.

-Örülök hogy megismerhettelek. - mosolyogtam.

-Én...én is. - motyogta. Haját akaratlanul is kisimítottam arcából, majd homlokára nyomtam ajkaim és egy puszit adtam homlokára.

-Ha.. haza.. haza kísérlek .. - kaptam el a fejem. Én nem akartam megpuszilni... de.. muszáj volt. Ott akarok vele lenni mikor baj van, meg akarom védeni és megnyugtatni.

-Üm - aprót bólintott majd visszatértünk a buszhoz.

Leszálltam vele, egészen a házukig akartam kísérni. Előttem sétált, én mögötte. Nem beszéltünk, de igazából nem is volt miről. És ez a csend megnyugtató volt, nem volt kínos se zavarba ejtő. Mintha tudtuk volna mit gondol a másik.

-Köszönöm a mai napot - álltuk meg a házuk előtt.

-Ugyan, én köszönöm. Máskor is mehetünk! -mosolyogtam.

-Nem fognak leszidni hogy lógsz a próbákról?

-Nem. Megoldom.

-Miattam ne kerülj bajba.

-Az magam miatt lenne és nem miattad! - morogtam.

-Akkor majd még beszélünk. - intett majd a ház felé vette az irányt.

-Ah Ri! - szóltam utána amire újból rám figyelt.

-Igen?

-Más előtt ne sírj! 

-Szia! - intett vigyorogva majd bement a házba.

Haza fele végig a telefonomat babráltam. Beírtam egy hosszú üzenetet AhRi-nak majd kitöröltem. Újból leírtam, újból kitöröltem. Talán még nincs itt az ideje hogy ilyeneket küldözgessek. Inkább azon kéne gondolkodjak hogy ha hazaérek mit mondok majd a srácoknak hogy miért lógtam el. Bár igazából szabad napunk lett volna, de még bekellet volna így is mennünk a stúdióba.

-Haza találtál Chanyeol? - termett előttem csípőre tett kézzel Baekhyun.

-Aaa... Mindenki itthon van? - vettem le a cipőmet.

-Igen. Itt voltunk egész nap, mert egy bizonyos valakit nem találtunk. - morogta.

-Sajnálom. Dolgom volt.

-Mit csináltál?

-Ah Ri val voltam.

-Mi??? Engem miért nem hívtál??? - kezdett el hisztizni.

-Eh?

-Legközelebb hozd át ide!

-Persze aztán majd hallgathatom a hírekből hogy az EXO egyik tagja egy lányt vitt haza? Meg még is mi ez a nagy fanság?

-Chanyeol! Meg van a száma igaz?

-Úristen! - mentem el mellette.

-Na! Létszi Létszi!!! - fogta le a karomat, de nem engedtem neki, húztam magam után.

-Hagyjál!

-Olyan önző vagy!!

-Mit műveltek? - kérdezte Suho.

-Egy lányon veszekednek - sóhajtott Sehun.

-Honnan tudod?? - kérdeztünk egyszerre Baekhyunnal.

-Szerelmet vallottál nekem SMS-ben Chanyeol, kár hogy nincs kicsi aranyos arcom és nem vagyok nálad 20 cm-rel alacsonyabb  sőőt még nem is Ah Ri-nak hívnak, de ha gondolod megbeszélhetjük- mutogatta a telefonját vigyorogva. Kikaptam a kezéből és olvasni kezdtem. Ettől féltem... elküldtem véletlenül azt a hosszú SMS-t amit írtam.. de Sehunnak.

-Te te te!!! - vetettem magam rá és rángatni kezdtem.

-Elég legyen! - utasított minket rendre Suho.

-Ha látnád azt a lányt Suho!!! Ha látnád.. akkor a szíved... bábá bumm bábá bumm - színlelt halált a padlón Baekhyun.

-Yaaa!! - rugdostam meg finoman Baekhyun-t.

Az egész este úgy telt hogy mindannyian kifaggattak hogy ki is az az Ah Ri, és hogy mégis mi van közöttünk. Fontos szabály ha egy fiú banda tagja vagy: Ne beszélj nekik soha olyan lányról aki hozzád közel áll! Ah Ri... sajnálom de azt hiszem nagyobb veszélynek tettelek ki, ez rosszabb mint ha a fanoknak mutattalak volna be téged.

folyt. köv.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

+ Back to the blog?