Pár hónap anélkül aki a világon a legtöbbet jelenti neked. Nagyon  hiányzott kicsiny testének érintése, puha selymes hajának illata, minden porcikája, minden része. Beszélhettem én anyuékkal, hogy minden rendben van e Ah Ri-val, de mindig csak annyit mondtak persze, minden rendben van, ne aggódjak. Én csak reménykedtem benne hogy tényleg minden rendben van vele, és csak vártam hogy újra lássam.

Gépünk késő este érkezett, úgy volt hogy az EXO házba megyek, de nem bírtam tovább várni. Engedélyt kérve haza vettem az irányt. A napokban sok interjút adtunk, mindegyik erről a hármas kapcsolatról szólt. Remélhetőleg sikerült mindent tisztázzunk, próbáltuk elmagyarázni hogy a Baekhyun-nal való verekedésem csupán félreértés volt, és hogy Ah Ri-val a kapcsolatom tényleg sokkal több a baráti kapcsolatnál.

Amikor hazaértem csak a sötét csöndes lakás fogadott, a nappaliból szűrödött csak ki a televízió fénye. Táskáimat a földre dobtam majd bementem a nappaliba. A kanapén egy alvó gyönyörűséget pillantottam meg. Ah Ri feküdt a kanapén összekuporodva, kezébe a távirányítót szorontgatta. A TV egy délutáni adást mutatott, képállító programmal volt lestoppolva a műsor. A kínai interjúnk volt látható, és épp engem mutatott a kamera. Ah Ri tényleg figyelt engem. Vártál már rám igaz?

A szobámból kihoztam egy plédet és óvatosan betakartam vele. Hatalmas boldogságot éreztem hogy  újra láthatom. Leggugoltam mellé és arcát fürkésztem. Homlokát megpusziltam, karját círógattam.  Nem akartam fellkelteni, de muszáj volt hozzá érjek, nem bírtam türtösztetni magam. Hirtelen kinyitotta nagy szemeit és rám pillantott. A döbbenet sugárzot tekintetéből.

-Szia - mosolyogtam rá.

-Chanyeol.. te..te hogy.. - ült fel hirtelen mint aki álomból riadt fel, de hasához kapott és fájdalmas szusszanás hagyta el száját.

-Ah Ri.. - ültem fel mellé. Mi baja lehet? Miről nem tudok? Mi fáj neki? Mit tehetek hogy jobb legyen?

-Annyira hiányoztál - hagyta figyelmen kívűl aggodalmam és a nyakamba borúlt.

-Minden rendben? - toltam el magamtól.

-Persze. - pislogott rám. -Hogy hogy itt vagy? - simogatta meg az arcom.

-Gondoltam veled töltöm ezt az estét, hiányoztál nekem is. - játszottam ujjaimmal combján.

-Örülök hogy újra látlak  - fogta tenyerébe arcom majd megcsókolt, eldöntöttem a kanapén és fölé magasodtam.

-Anyáék? - váltam el a szájától egy pillanatra.

-Ünneplik az évfordulójukat, pár napig nem lesznek itthon. - mosolygott.

-Hmm - vigyorodtam el majd nyakára tapadtam. Nem bírok magammal már, kívánom, olyan hosszú ideig kellet türtösztetnem magam, egyfolytába csak rá vágytam.  Újra övé akarok lenni, és mostmár örökre, csak is vele. Ezen az éjszakán újra egymáséi lettünk, felszabadultabban hisz üres volt a lakás.. és nem egyszer csináltuk ;D.

folyt. köv.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

+ Back to the blog?