Song Ah Ri

Mikor azt hiszed minden rendbe jön, és megváltozik, általában mindig tévedsz. Soha nem lehet semmi tökéletes, egy tökéletlen világban. Mikor boldognak érzed magad, úgy gondolod hogy ez örökké tart. De az örökké nem létezik. Örökké nem tart semmi sem. Vagy a mi szerelmünk ilyen lenne Chanyeol? Szerelem ez egyáltalán? Mindig is féltem hogy szánalomból vagy velem. Mindig előttem lebegett hogy haza küldesz, vagy az ahogyan mondod hogy eleged van abból hogy folyton rám vigyázz. Ezt akármikor mondhattad volna. Nem tetted. Szerettél végig. Addig amíg én fel nem adtam. Meghalt valami. Én vagyok az oka, én öltem meg, és hamarosan magammal is ezt kell tegyem. Ez a jövőnk. Chanyeol.. én teljes szívemből szerettelek.

1hónappal később

Az ügyek tisztázódtak, egyes rajongók elfogadtak, vagy épp nem. Boldogan éltük életünket. Olyan gondtalanok és fiatalok voltunk. Betöltötted a 20. életévedet, én meg a 18-at. Ünnepeltünk, mulattunk, vidámak voltunk. Minden nyugodt és csendes volt.. addig a pillanatig amíg nem féltem elmondani egy dolgot.. egy fontos dolgot.. de ezt a dolgot is egy átlagos rosszullét előzte meg.

Esett az eső, hideg volt. A szél odakint süvített. De én boldogan aludtam el Chanyeol mellett. Viszont reggel... rosszullétre keltem. Az ágyból kifutva rohantam a mosdóba. Gyomrom tartalma a wc kagylóba került. Chanyeol aggódóan jött oda, de nem engedtem be. Fogat mostam majd megjelentem előtte. Még csak magam sem tudtam mi történik velem, fogalmam sem volt róla hogy ez a dolog lehet jó is... de rossz is.

A rosszullétek sokasodtak. Fáradt voltam, megutáltam az eddig kedvelt ételeket, viszont édeset annál többet ettem. A menstruációm kimaradt. Ilyenkor már sejtettem mi lehet a probléma. Muszáj volt az édesanyjával beszéljek, sőt már ő is érdeklődőt de én mindig azt mondtam biztosan vírus van. Nem, nem vírus volt.

Anyukája kérdezte hogy rendszeresen védekeztünk e, őszíntél szólva nem emlékszem. Bár talán mikor hazajött kínából előfordulhatott. Hogy nem vettük észre? Hogy történhetett? Magamat okolva arra gondoltam hogy ezzel Chanyeol életét teszem tönkre. Anyukája javaslatára vettünk terhességi tesztet. Én csak remélni tudtam hogy ez nem lehet pozitív. De a tünetek nem ezt mondták... És végül a teszt sem.. Pozitív lett. Nem tudtam hogy örüljek e neki, vagy sem. De azt tudtam hogy mindenféleképp megakarom tartani. Életet soha nem tudnék elvenni, vagy igazból lemondani róla. Chanyeol anyukája kért időpontot az orvoshoz, mondta hogy beszéljem meg Chanyeol-lal, és menjünk együtt mert ő nem tud jönni mert dolgozik. Nem mertem Chanyeol-lal sem beszélni még erről.. túl elfoglalt, túl fáradt. Egyedül sem akartam menni, nem tudtam mást hívni... csak Baekhyun-t.

-Szia, Ah Ri vagyok - szóltam bele a telefonba.

-Szia~ - köszönt bele kissé meglepetten, de vidáman.

-Chanyeol a közeledben van?

-Igen, odaadjam neki a telefont? 

-Ne. Veled szeretnék beszélni. Tudsz olyan helyre menni hogy ne hallja?

-Persze, várj egy kicsit. - recsegett a telefon - Srácok fontos hívás kicsit kimegyek - halottam a háttérből. - Kijöttem, mondjad. Valami gond van?

-Nem.. nem tudom. Terhes vagyok.

-Nem én voltam!

-Ne viccelődj.. komolyan mondtam.

-Chanyeol..

-Chanyeol nem tudja - vágtam szavába. - Még nem. Anyukája már igen.

-És?

-Mi és?

-Meg akarod tartani?

-Igen. De először orvoshoz kell menjek. Eljönnél velem?

-Én?

-Szeretném ha ott lenne valaki.. más ötletem nem volt.

-Mond el Chanyeol-nak.

-Elfogom. De kérlek..

-Rendben. Mikor megyünk?

-Holnap háromra.

-Akkor majd eléd megyek.

-Chanyeol-nak azt mondom hogy moziba megyünk.

-Ah Ri..

-Rossz ötletnek tartod?

-Mond meg neki az igazat.

-Nem ezt.

-Akkor?

-Hogy meg szeretném tartani.

-Nem.

-Tönkre teszem Chanyeol életét.

-Ne mondj ilyet. Ő is ugyan úgy örülne neki. Ebben biztos vagyok. Szeret téged.

-Holnap találkozunk. Szia. - raktam le a telefont

A napom hátra levő része a mosdóba rohangálással telt, vagy épp pihentem. Hasamat simogatva feküdtem az ágyon. Olyan pici lehet még, vajon olyan lesz mint Chanyeol?

-Megjöttem - kopogott a szobába Chanyeol és bejött.

-Szia. - mosolyogtam rá. A kapcsolatunk már nem olyan beszédes. De tudom hogy szeretjük egymást. Legalábbis.. remélem. Chanyeol mellém kuporodott, majd megcsókolt.

-Fáradtnak tűnsz - simogattam meg arcát.

-Te meg nyúzottnak. Mindig rosszul vagy? - tette fejét mellkasomra.

-Kicsit jobban vagyok.

-Ah Ri.. mi van ha.. - kezdte el mondatát, szívem elkezdett hevesebben verni, féltem hogy azt a kérdést teszi fel amit.. de hangja elbizonytalanodott. - ha komoly bajod van? 

-Ugyan. 

-Holnap elmegyünk valahova?

-Moziba megyek.

-Mit nézünk?

-Baekhyunnal megyek. - éreztem ahogy teste kicsit megfeszül.

-Elhívott?

-Én hívtam. - túrtam hajába.

-Tessék?

-Chanyeol. Ne aggódj.

-Ha te mondod..

Másnap hamar elkészültem, Chanyeol még otthon volt, azt mondta itthon is marad hogy tudjon pihenni.

-Vigyázz magadra jó? - ölelt meg hátulról.

-Mindig vigyázok. - mosolyogtam és megpusziltam arcát.

-Mintha kicsit húsosabb lennél. - simogatta meg a hasam. Megrémültem. Ráfog jönni. Pedig én akarom elmondani neki.. de.. adjon esélyt még.. még nem tudom megtenni.

-Sok sütit eszek. - toltam el kezeit. Csöngettek, elbúcsúztam Chanyeoltól majd mentem.

Baekhyunnal csak némán sétáltunk egymás mellett. Nincs közös témánk. Most először van velem kettesben. De az úton tényleg nem beszéltünk, még az orvosiba sem. Hisz ezt a beszélgetést már telefonon lerendeztük.

-Maga kedvesem terhes. A magzatja 4 hetes. Talán kicsivel több, ezt nem lehet pontosan megállapítani. De tudja.. maga eléggé nagy veszélyben van. A sok belsővérzés miatt meggyengült a hasfala. Veszélyes lesz kihordania a magzatját. Szóval az apukának is nagyon vigyáznia kell a leendő anyukára. - nézett Baekhyun-re.

-Ő nem az apuka. Csak a barátja. Elkísért hogy ne jöjjek egyedül. - magyaráztam.

-Értem. Kérem rendszeresen jöjjön ultrahangra, és majd tanácsokkal is ellátjuk önt. Itt vannak a mostani eredmények és a kis ultrahang képek, bár talán ez még magának eléggé kivehetetlen. - adta át a papírjaim majd elindultunk haza.

-Szerinted kisfiú lesz vagy kislány? - nézegette a képeket Baekhyun. Első kérdése az élkísérése alatt.

-Nem tudom. Talán... kislány.. de kisfiút szeretnék.. hogy olyan legyen mint Chanyeol. - simogattam meg ismét a hasam.

-Ez aranyos. - mosolygott.

-Ah Ri? - halottam a nevem az út túloldalán, mire oda néztem és egy döbbent Chanyeol-lal találtam magam szemben. Kikaptam Baekhyun kezéből a képeket és belegyömöszöltem a borítékba, épp időben, Chanyeol átjött a mi oldalunkra.

-Nem.. moziba vagytok? - nézett a borítékra.

-Vége a filmnek. - motyogtam.

-Ilyen hamar? - nézett végig Baekhyun-on is.

-Te hogyhogy itt vagy? - kérdezte Baekhyun.

-Bekellet vásároljak mert otthon alig volt valami. - rázta meg a szatyrot.

-Menjünk haza. - fogtam meg a másik kezét lehajtott fejjel.

-Mi az a kezedben? - fogott rá a borítékra.

-Semmi. Menjünk.

-Baekhyun azt nézegette. Ah Ri.. miért vagy ilyen ma? - vette ki kezemből.

-Chanyeol.. én.. - mielőtt befejezhettem volna kibontotta a borítékot és már a leleteket olvasta, illetve a képeket nézte.

Döbbenten állt előttem, arcára minden érzelme kiült. Nem tudom mi tévő legyek. Én elakartam mondani neki.. de lehet.. lehet hogy már túl késő lenne?

folyt. köv.