Régen sokkal másabb volt a viszonyunk Givel. Lehet azért mert még kicsik voltunk, de a szülei haláláig teljesen más volt. Mikor a bátyát megismertem nem is tudtam hogy van húga. Min Soo-t mindig csak a sport érdekelte, kitűnő volt belőle. Persze két éve feladta ezt a húgáért, ezért felnézek rá. És akármennyire is tagadja Gi igen is büszke a bátyjára és ő is felnéz rá és megérti a bátyja védelmét.

Eleinte Gi mindig csak szégyenlősen megkérdezte hogy csatlakozhat e a játékunkhoz, később már simán lehetett vele is verekedni. Mindenki azt hinné hogy mennyire fiús, de ez nem így van. Láttam már szép ruhákba, sírni, nevetni, elpirulni. Csak velünk viselkedik másképp, pedig nem kéne. Vagy lehet ez azért van mert mindent tudunk róla.

Több mint 10 éve ismerem már Gi-t, és sokat változott. Egymás szeme láttára nőttünk fel és változtunk meg. De a barátságunk mindig is barátság szinten maradt. Pedig az első csókunk is megvolt, ami egymás között csattant el. Bár az is pusztán viccből volt. Én nem felejtettem el akkor sem.

Sokszor járt az eszembe hogy mi lenne ha elmondanám neki, vajon ha vissza is utasítana a barátságunk ugyan olyan marad e, vagy sem. Én ettől féltem, ezért ezt az érzést mélyen elnyomtam magamban. Távolról figyelem, így nem töröm meg a barátságunkat. Mondjuk abba soha nem gondoltam bele hogy mi lenne ha én is tetszek neki, de Gi-t ismerve ennek előbb jele lett volna. Ő mindig előbb lép az emberek felé, még is olyan kevés barátja van. De lehet ez azért is mert ő a legmakacsabb ember a földön akit ismerek. De ez olyan aranyos benne. Tudja hogy sosincs igaza, még is kitart mellette.

Egy kis kertes házba lakunk, Min Soo-éktól nem messze, pár utcával arrébb. Illetve a város másik negyedébe van egy boltja a szüleimnek. Ruhákat árulnak, és eléggé jól megy nekik. A városnak az a része eléggé felkapott, ezért a forgalom is elég nagy. Legtöbbször besegítek nekik, ez általában abból áll hogy pénztárban vagyok, vagy a ruhákat igazgatom. Nem egy álom állás, de legalább van egy kis zsebpénzem.

Gi és Chan Hee és persze Min Soo a legjobb barátom, talán most már inkább Chan Hee, mert Min Soo elfoglalt a munkájával, Gi meg ugyebár lány.. és én többet érzek iránta. Sokszor fordul elő hogy Giéknél alszunk, és mivel kiskorunk óta ismerjük egymást nem titkolunk semmit egymás elől. Persze kicsit kellemetlenebb úgy végig nézni azt ahogyan felöltözik ha még szerelmes is vagy belé. De Gi persze nem zavartatta magát soha sem. Mióta meghaltak a szülei talán kicsit magába fordult, addig amíg nem jött Chan Hee. Néha úgy érzem kitúrt a helyemről. Gi ugye bár nem tárgy amit birtokolni lehet, ezt tudom én is. De kitaszítottnak érzem magam. Rá kellett jöjjek hogy aki itt kitúrta magát az én voltam. Abba a pillanatba mikor beleszerettem Gi-be.