Seul Ki/Gi

Soha sem gondoltam bele milyen is szerelmesnek lenni, még így 18 évesen sem nagyon törődtem vele. Persze nekem is felcsillant a szemem egy egy szemet szúró hím egyeden, de komolyabb kapcsolatba soha nem kezdtem bele. Mindig is az a tipikus kicsit fiús lány voltam. Szerettem fiúkkal lógni, de mindannyiukkal a kapcsolatom csak a haveri szintet rugdosta, semmi többet. 

Mindig is a bátyámra voltam utalva, hisz 16 éves korom óta vele élek, mióta a szüleink meghaltak egy autóbalesetben. Mivel akkor tájt töltötte be a 18-at ezért maradhattam az ő felügyelete alatt. Nagyon szerethető kis családunk volt, anya, apa és mi testvérek. Mindig elmentünk valamerre, Min Soo, a bátyám legjobb barátját is mindig elvittük magunkkal, Byeong Heon-t.

Kiskorunkba sokat játszottunk együtt vele, már a család tagja lett ő is. Inkább tekintettem rá úgy mintha a bátyám lenne ő is, mint olyan fiúra aki tetszik. Nem tudom miért, de nem tudtam soha mellette elképzelni magam, szimplán legjobb barátok voltunk és semmi több. Persze néha hülyéskedésből a viselkedésünk túlhágott a baráti levegőn, de ez is csak azért mert hogy egy más agyát húzzuk, vagy inkább a bátyám agyát.

MinSoo mindig is féltett mindentől, hisz már csak mi maradtunk egymásnak. Engem már már zavart főleg mikor betöltöttem már én is a 18-at. Nem tudta elfogadni hogy nem maradok örökké az ő kis védtelen hercegnője. Persze az életben sok veszély lakozik, és mindig meg akarta előzni hogy csalódjak akárkibe is. Eléggé módos család voltunk, még mikor éltek a szüleink. Ezért sok mindenki csak azért barátkozott velem az oviba, vagy épp alsós koromba hogy eljöhessen velem és a családommal világot látni. Min Soo mivel idősebb volt a dolgok mögé látott, de az én makacs meglátásom nem engedett neki. Ezért maradt az a rész nekem hogy amikor csalódtam egy egy barátomban mindig az ő vállán sírtam. És akármennyire is akartam hogy nekem legyen igazam tudtam hogy a végén úgyis az ő vállán kötök ki. De ezt soha nem dörgölte az orrom alá. Min Soo egy tökéletes testvér.

Mikor meghaltak a szüleink minden Min Soo-ra és rám maradt. Ő elkezdett dolgozni, mellette még iskolába is járt, hogy szakmát is kaphasson. Én voltam a házi tündér, mivel Min Soo elfoglalt volt a pénz kereséssel nekem kellet megcsináljam az otthoni teendőket. És ekkor derült ki hogy még is hány igaz barátunk van.

Egyedül Byeong Heon maradt mellettünk, és próbált nekünk segíteni. Engem eléggé megviselt a szüleink hiánya, volt hogy hetekig lógtam a suliból, és a baleset miatt is magamat okoltam. Nem tudom miért, de egyszerűen úgy láttam én tehettem róla.

Akkoriba jött az osztályunkba egy új fiú, Chan Hee. Magas vékony fiú volt, és még az is hisz ez a két év alatt nem változott semmit. Talán kicsit magának való volt, de szeretett viccelődni is. Byeong Heonnal hamar össze barátkozott, de én még mindig szüleim elvesztését próbáltam feldolgozni.

Szünetekben legtöbbször a lány mosdóba áztattam a padlót a könnyeimmel. Egyszer mikor kisírt szemekkel mentem ki, Chan Hee-be ütköztem bele. Ő kedves volt velem, és megkérdezte hogy mi a baj. Byeong Heon-on kívül soha senkit sem érdekelt mi történt velem, hogy miért nem voltam annyit iskolában, és egy vad idegen aki még csak most beszél velem először, megkérdezte.

Akkor kerültem közelebb Chan Hee-hoz és azóta ő is a legjobb barátunk lett. Főleg Byeong Heonnal jött ki nagyon jól, és emiatt velem és MinSoo val is megismerkedett. Mivel a szüleim elvesztésénél ismertem meg őt nagyon sokat meséltem neki magamról, neki tudtam mesélni a bátyámról és minden másról is. Ő nem olyan volt akit bátynak tekintettem, igazi lelki társ volt.

Mindenhova 4en jártunk, vagy hárman ha épp a bátyám dolgozott. Néha én is besegítettem neki titokban és elkezdtem a közeli kis állat és vidám parkban dolgozgatni. Legtöbbször egy nagy plüss figurának voltam beöltözve, erről a kis munkáról csak Byeong Heon és Chan Hee tudott, sokszor meg is látogattak engem.

----------------------------------------------------------

-Hé! Dinó lány! Kérek két jeges teát! - szólt oda nekem Chan Hee. Meleg nyári nap volt, ilyenkor utálok a legjobban ebbe a jelmezbe lenni, meg lehet benne fulladni a melegtől.

-Szolgálja ki magát uram! - duruzsoltam a nagy dinó fej alól.

-Na hát így bánsz a barátaiddal Gi? Igazán meghívhatnál a mai keresetedből egy teára! Megsülünk! - legyezte magát Byeong Heon. A kezembe épp egy slag volt, mikor nem volt annyi kisgyerek akkor a virágok locsolására állítottak be, vagy épp a beton locsolására hogy ne legyen akkora por. 

-Melegetek van? - mondtam ördögien nevetve majd feléjük tartottam a slagot - Fussatok kicsit hátha lehűltök! - nevettem. Mind a ketten sikítani kezdtek amikor a hideg víz hozzájuk ért. Szépen eláztak, de legalább nem volt melegük már.

-Gi!!! Állj le!! - hisztiztek mérgesen majd kikapták a kezemből a locsolót és a nagy jelmezemet kezdték el locsolni vele. Én mint fő bénaság elestem a csőben és szépen hátamra estem a sáros betonra. Még jó hogy puha ez a szerelés különben fájdalmas lett volna ez az érkezés. 

-Kifogjátok fizetni a tisztítást!!! - vergődtem a földön, majd Chan Hee nevetve arrébb dobta a slagot és felsegítettek, bár szerencsétlenségükre pont rájuk estem. Ebbe a jelmezbe kétszer akkora voltam mint ők. Fejemről a dinófej része leesett és a kócos hajam Chan Hee arcába került. Csurog vizesek voltunk, meg tiszta sár.

-És a mi ruhánkat ki fogja kifizetni??? - ütögette a jelmezem Byeong Heon.

-Megérdemeltétek!!! - nagy nehezen feltápászkodtunk, körülöttünk mindenki rajtunk nevetett és minket fényképezett, főleg a turisták, biztos azt hitték ingyen showt kapnak.

A fiúk megvárták míg leveszem magamról a nagy ruhát az öltözőben addig ők is megszárítkoztak, bár a sár folt nem tűnt el róluk. Mikor kimentem eléggé mérgesen álltak előttem, csípőre volt téve még a  kezük is.

-Be.. beszéljük meg... - mosolyogtam rájuk, tudtam mi fog következni.

-Meglakolsz!!! - támadtak le mind a ketten majd csikizni kezdtek és kobakost is adtak a fejemre.

Pár perccel később

-Ahh de fincsi - kortyolt bele a jeges teába Byeong Heon.

-Cöhh.. -morogtam előttük ülve az asztalon támaszkodva.

-Mi az talán te is kérsz? - nyújtotta elém szívószálját Chan Hee.

-Sza... szabad? - csillogtak szemeim, ugyan is nekem büntetésből nem engedték hogy vegyek magamnak valamilyen finom hűsítőt, de az övéjüket meg nekem kellet kifizessem.

-Persze - mosolygott Chan Hee, de ahogy rácuppantam volna a szívószálra úgy el is húzta előlem. -Még pár percig tart a büntetésed - nevetett fel.

-De meg tikkadok ebbe a hőségben!!! - nyavalyogtam. A két fiú összenézett majd egymásra bólintottak.

-Na jó.. tessék nem kínzunk tovább! - tolta elém poharát Chan Hee és végre ihattam én is, bár felfrissülésemet megszakította.

-Amúgy beleköptem. - mondta komoly arcot vágva mire én elfordulva sugárba köptem ki az innivalót a számból.

-Undorítóak vagytok!! - töröltem meg a szám, bár ők ezen mind jót röhögtek, és kénytelen voltam én is velük nevetni.

Mindig ez van, minden napunk így telik ha együtt vagyunk, bár Min Soo-t sajnálom, mert amíg mi itt jól érezzük magunkat ő próbálja előteremteni a megélhetésünket. Még akkor is sokat kell dolgozni hogy én mindent megveszek magamnak amire szükségem van. Gondolok itt a női dolgokra, meg persze az ételt és a háztartási eszközöket is én veszem. De a házra nagyon sokat költünk, hisz nagyon nagy kettőnknek, de eladni nem akarjuk mert a szüleink sokat tettek azért hogy így nézzen ki.

folyt. köv.