Bang Min Soo

Nehéz az élet, főleg ha te vagy az akinek el kell tartanod a családodat. Nem hittem soha hogy ezt akkor tapasztalom meg mikor még csak 19 éves vagyok. És a húgomra kell úgy vigyázzak mintha a lányom lenne. Soha sem panaszkodtam amiatt amilyenre az életem fordult. Hisz mindig is tudtam hogy ha feladom az nem vezet semmihez. Támaszt kell nyújtsak és erősnek kell maradjak, legalábbis ezt kell mutassam Gi felé.

Mindig azon voltam hogy neki jó legyen, védtem őt, segítettem neki. Még akkor is ha csak egy év van közöttünk. És úgy is ha már ő felnőtt lány lett. Nagyon szoros a kapcsolatunk egymással, hisz sok mindenen keresztül mentünk már. Szeretném ha tökéletes élete lenne. Tudom hogy nem tetszik neki hogy szinte még mindig kislányként kezelem, de ő mindig is az én kishúgom marad, és szeretnék mindent megadni neki amit csak kíván. Ezért dolgozok egész nap, főleg hogy most nyári szünet van és csak szakképzőbe járok be a suliba.

A barátaink Byeong Heon és Chan Hee mindig vigyáznak rá ha én nem vagyok ott, legalábbis ezt csak remélni merem. Eddig panaszt még nem halottam. Bár ők teljesen olyanok mint Gi. Tökéletesen összeillenek. De azt nem gondoltam volna soha hogy kedves barátaim többet éreznek a szeretett húgom iránt.

-----------------------------------------------------------------------

-Megjöttem Gi - pakoltam le a cuccaimat az előszobába. Mindig este érek haza, de Gi mindig megvár és finom vacsorát készít nekem. Most is megcsapott az étel illata, és ezt követve a konyhába vezetett utam. Gi fején fejhallgató volt, vidáman kevergette az ételt, közben énekelt, ami nem ment neki olyan jól. Vidáman néztem pár percig, mindig felvidít, olyan felszabadult. Talán épp ezért akarok mindent megtenni érte, hogy ez a boldogsága soha ne múljon el. Mellé osontam és egy cuppanos puszit nyomtam halántékára.

-Gyaa!!! - vette le fejéről a fejhallgatót.

-Ne menj el énekesnek - nevettem. -A fiúk? - néztem körbe.

-Nem menj el énekesnek - cinikusan utánozta előző mondatom. - Nem hiszem hogy ma jönnek, délután kifosztottak, lehúztak két jeges teával! - míg ő mesélt addig én elkezdtem megteríteni.

-Biztos melegük volt. Ennyit meg tehetsz értük.

-Miért véded mindig őket??? - mutatott felém a fakanállal.

-Gi! Te fogsz takarítani.. - szóltam rá mert a fakanálról csöpögött a vacsora negyed adagja.

-Mindig én takarítok. - mondta halkan és levette az ételt a gázról. Nem került soha szóba hogy ki mit csinál, tudtuk hogy mi a dolgunk, hisz szüleink mindig erre neveltek. Arra hogy tudjunk egyedül boldogulni. Már két éve kell így élnünk, de szerintem még mindig nem dolgozta fel Gi szüleink elvesztését. Mióta meghaltak alig beszélünk egymással, hisz mind a ketten nagyon elfoglaltak vagyunk, és ő a gondolatait már inkább Byeong Heonnal és Chan Heevel osztja meg. Ezért talán a fiúkra kicsit féltékeny is vagyok. Általában mindig ketten étkezünk, erre mindig is figyeltem hogy az étkezések időpontjára haza tudjak jönni, hogy ne érezze magát egyedül Gi. Bár néha a fiúk is csatlakoztak hozzánk, és ez jó volt mert Gi mellettük mindig olyan sokat nevetett. Tényleg féltékeny vagyok. Az én kicsi húgomat két fiú tartja a markába.

-Köszönöm a vacsorát. - fejeztem be az evést, majd bepakoltam mindent a mosogatóba és mosogatni kezdtem.

-Hagyjad megcsinálom.. - tolt volna arrébb Gi de nem engedtem, egy kis mosószeres habot kentem arcára.

-Mész innen! - nevettem.

-Na! Te nem tudsz mosogatni! Múltkor is tiszta redvásan volt berakva a tányér a szekrénybe! Én nem akarom a kéthetes kaját megenni róla köszi!

-Az csak egyszer fordult elő! Inkább csinálj limonádét és popcornt, filmezzünk. - böktem fejemmel a nappali felé. Mindig fáradtan értem haza, mindig azt hittem hogy megszokom, de ezt nem lehet megszokni. De a húgommal szerettem volna többet lenni, még akkor is ha ez abból állt hogy míg ő sikítozik a horror filmeken, én horkolok mellette. Gi mindent előkészített, bevitte az innivalókat és a rágcsát a dohányzó asztalra és hozott ki egy nagy plédet is, ami még a szüleinké volt. Elhelyezkedtünk a kanapén, majd elindítottuk a filmet. Össze kuporodtunk egymás mellett, Gi vállamra hajtotta fejét és elkezdtünk filmezni. Mindig ezt csináltuk, mint ha 5 évesek lennénk még mindig, de megnyugtatott minket. Mindig tudtuk hogy ott vagyunk egymásnak.

-Már két éve volt... - sóhajtott nyakamhoz bújva.

-Igen, pár hónap és két éve lesz.

-Olyan mintha tegnap történt volna. Néha belegondolok milyen lenne ha még mindig élnének...

-Előbb utóbb úgyis felkellet volna nőjünk.

-Persze.. de neked barátnő kéne.. a munkáid miatt nincs rá időd.. és ráadásul útba vagyok én is.

-Ne vagy útba Gi.. még ráérek.. előttem az élet, ne aggódj. És nekem te ne beszélj, hisz még egy fiút sem mutattál be nekem! - csíptem meg orrát.

-Úristen még csak az kéne!! - nevetett.

-Na! Hát nem mutatnád be ennek a gyönyörű bátyádnak a barátodat? Igazad van.. én is irigykednék ha így nézne ki a barátnőm bátya.. - nevettem én is.

-Idióta! - ütögetett meg.

A témánk mindig valami vissza emlékezéssel kezdődik, de aztán mindig nevetés a vége. Sok mindenen megyünk nap mint nap keresztül. Magán életünk nincs. Gi elveszítette szinte az összes barátját, a szeretett szüleit. Nekem fel kellet adjam a sportot, munkába kellet álljak, és figyelnem kell mindenre. Apa helyett apának kell legyek, mindig ez lebegett a szemem előtt.

-Holnap este itt alszanak a fiúk? Mert ugye éjszakás leszek. - kortyoltam bele a limonádéba.

-Valószínű.

-Nem volt valami meggyőző. Ha nem akarod hogy jöjjenek akkor mond meg nekik, de én szeretném ha nem egyedül lennél ebbe a nagy házba.

-Szerintem Byeong Heon nem fog jönni, tudod a szüleinek kell segítsen a boltba.

-Akkor legalább Chan Heevel beszéld meg. Kérlek.

-Jó jó... de fura hogy simán itt hagynál két fiúval.. mi van ha csinálnak velem valamit? - húzta fel az egyik szemöldökét.

-Az nem baj, az ő házszámukat tudom. - nevettem.

-De ezek az idióták még a házat is képesek lennének felgyújtani!

-Ne bízd rájuk a vacsora készítést.

-Ha ha.

-Meg bulit se csapjatok. Amúgy nem tetszik valamelyikük? - mosolyodtam el kacérul.

-Min Soo!! - vert a fejemre.

-Aucs.. rosszat mondtam? Vagy eltaláltam?

-Talán.. nem tudom..

-Szerintem tetszel nekik, bár az fura lenne hogy ha a húgom a legjobb barátommal jönne össze.

-Miért van az hogy ezeknél a témáknál soha nem alszol be?

-Jó éjt! - nevettem majd hozzá dőltem és lehunytam a szemem.

A fiúk mindig sietnek ha Giről van szó, mindent megtennének ők is érte. De fusztráló ez mert nem az ő dolguk lenne. Byeong Heon mindig is áradozott a húgomról. Hogy milyen jó tanuló, és szép. De mindig azt hittem csak viccből mondta. Majd egy nap megkérdezte tőlem hogy szerintem tetszik e Gi-nek, és hogy derítsem ki. Ez jó pár hónapja volt, és teljesen ki is ment a fejemből. Ilyen téren nem szerettem nyomozni Gi után. Hisz úgy is cselekszik ha tetszik neki valamelyikőjük. Bár szerintem Byeong Heon esélyesebb mint Chan Hee, hisz Chan Heet csak nem rég ismerte meg. Magam sem tudom, soha nem tudtam kiigazodni a húgomon.

folyt. köv.