Lee Chan Hee

Amikor beléptem az iskolába egy hónapig nem is tudtam ki az a Gi. Nevét mindig hallottam a jelentéseknél, mindig Byeong Heon kérte el még egy példányba neki a feladatokat. Nem tudtam miért hiányzik, vagy épp milyen személy is lehet, aztán egy hónap múlva mikor bementem az osztályba ott ült Byeong Heon mellett egy lány. Gi nevét nem jelentették, és kiderült hogy az a lány volt. 

Már akkor megakadt rajta a szemem, alacsony, hosszú barna hajú lány. Nagy pólókba járt, nagy pulcsiba, és általában csőnadrágban. Ha nem lett volna olyan lányos külseje, azt mondom rá hogy fiú. Mindig Byeon Heonnal volt, bár amíg nem járt iskolába addig én is össze barátkoztam Byeong Heonnal, de mikor megjelent Gi már nem beszéltünk annyit.

Valamiért elkezdett érdekelni az a megtörtnek látszott lány, de nem akartam rögtön letámadni, és kérdezősködni sem akartam barátjától. Észrevettem hogy sokszor tűnt el a szünetekbe, majd kisírt szemekkel jelent meg a tanórákon. Egyik szünetbe követtem őt, de bement a női mosdóba. Mikor kijött én még mindig ott vártam fel-le járkálva, és véletlen beleütköztem. Minden akkor kezdődött, elkezdtünk beszélgetni, egyre többet. A helyett hogy sírt volna mindig velem beszélt, ez jól esett nekem. Legalább nem láttam sírni. Többet voltunk hárman, és megismerhettem őket közelebbről, ahogy Min Soo-t is.

Mindig én voltam a szép és csendes fiú a társaságba, akit senki sem ismer, és nem tudnak róla semmit. Talán Gi ismer a legjobban. Byeong Heon volt az érzéseit titkoló, mindig Gi és a bátyja körül tébláboló fiú. Min Soo a sportoló nagy testvér. És Gi a szeleburdi, fiús lány... érzésekkel.. mély érzésekkel.

Mióta csak ismerem őket Byeong Heonról mindig is lelehetett olvasni hogy mit érez Gi iránt. Nem is tudom hogy ő hogy gondolta hogy ez titok marad végig Gi előtt. Hisz ez a lány mindig mindenre rá jön. Anno még arra is rájött hogy kedvelem. És még azt is elárulta hogy ő is engem, de mondta hogy majd ez később kialakul. Meglepett. Mindig meglepetéseket okoz.

----------------------------------------------------------

-Menjünk - jött ki Gi a raktárból.

-Nem jön? - néztem mögé Byeong Heon-t várva.

-Nem érdekel mit csinál.. - sóhajtott. -Akkor jössz? - nézett rám.
-Igen, csak beköszönök.. - mentem be Byeong Heon-hoz aki magába roskadva gondolkozott.
-Mentek? - kapta fel fejét, mire bólintottam.
-Te?
-Most nem szeretnék menni.. - rossz volt látni hogy teljesen feladja. Soha sem vesztek össze, bár ez most Byeong Heon hibája volt. Lemondóan intettem majd visszatértem Gi-hez.

Szó nélkül kisétáltunk a boltból, csak Byeong Heon anyukájának köszöntük, és már vettük is az irányt Gi-ékhez.
-Ha tudtad miért nem mondtad meg neki hogy nem úgy érzel ahogy ő? - tettem fel a nagy csendességbe a kérdést.
-Mert ahhoz túl aranyos... - nevetett zavartan.
-Mi?
-Tudod Chan Hee ő nem olyan fiú mint akárki más. Ő is nagyon jól tudja hogy ha tetszett volna nekem akkor rég léptem volna felé.. Lehet hogy azokkal a baráti csókokkal túlzásba vittem... de tudta mit érzek.. nem mondott le rólam. És igazából én is féltem attól hogy megbántom. Mint ahogy ez be is következett...
-Én is tetszek neked... felém miért nem lépsz? - nevettem.
-Ez más - ütött karomra. -Te nem vagy 10 éve a legjobb barátom. - mosolygott.
-Szóval ez a lépés dolog csak a különcöknek jár?
-Csak egy különc van az életembe és az Byeong Heon.
-Ezeket mindig úgy mondod mintha szerelmes lennél belé, féltékeny vagyok..
-Talán igen talán nem - nevetve szökdécselt előttem. Az ilyennel mindig húzza az agyam. Szeret ezzel játszani. De az a baj hogy ezt a képességét tökéletesen űzi.

Ebbe a hármas kapcsolatban mindig is több volt mint egy szimpla barátság. Az egyik fél mindig többet érez a másik iránt. Csak azt nem tudjuk teljesen biztosra hogy Gi melyik fél iránt érez többet. Persze nekem azt mondta hogy engem kedvel, de valamilyen szinten ragaszkodik Byeong Heonhoz is. Kiszámíthatatlanok a következmények, és Gi választása.

Mielőtt még elértünk volna Giékhez beugrottam hozzánk a cuccaimért, meg lezuhanyoztam és át is öltöztem. Folyamatosan beszélgettünk az élet nagy dolgairól, mint mindig. Ezekből soha sem fogyunk ki.
-A mi kapcsolatunk hogy fog alakulni Gi? - jöttem ki a fürdőből egy szál törölközővel a derekamon.
-Ha sokáig így mászkálsz akkor gyorsan meglépünk egyes szinteket - fetrengett az ágyamon nevetve.
-Mindig ezt mondod pedig még a kezemet sem fogtad meg soha. - húztam magamra egy boxert majd rádobtam a törölközőm a fejére.
-Gyaaa Chan Hee... komolyan.. ehhez a lentebbik feled ért hozzá... - fogta meg hisztizve.
-Az egy dolog.. de elől és hátul is érintett volt a törölköző.. tudod tegnap babot ettem  - vettem fel egy pólót is nevetve.
-Chan... Hee... - tagolta a nevemet mérgesen. Szeretek vele ilyenekkel viccelődni, bár eléggé veszélyes.
-Igen? - húztam volna fel a nadrágom az ágyra leülve, de Gi megtámadott a törölközővel és végig kergetett a ház felső szintjén. Valahogy vissza keveredtünk a szobámba, rá ugrottam az ágyra és ide-oda ingáztam a menekülést keresve.
-Halott vagy - mászott fel morogva az ágyra, majd elindultam volna de elém ugrott, bár szerencsétlenségére lecsúszott a lába, és ahogy én is utána kaptam mind a ketten röhögő görcsben törve ki, a földön landoltunk.
-Ahh...ez...fájt.. - mondta alattam ficánkolva, kínjában pedig nevetett.
-Nem bírom fáj a hasam - fuldokoltam felette, szinte rajta feküdtem már.
-Mássz..le... nem... kapok levegőt.. - csapkodta a földet röhögve, majd nagy nehezen legurultam róla, de még vagy 10 percig szenvedtünk a földön fekve.
-Amúgy azért jól vagy? - szuszogtam lenyugodva.
-Persze, eltört a gerincem, két bordám, megrepedt a bokám, rám vetődött egy fingó hulla, de igen jól vagyok. - nevetett.
-Fingó hulla??? - fordultam fölé. -Komolyan ezt mondtad? - vigyorogtam.
-Igen - bólogatott mint egy öt éves majd megmarkolta karomat és átfordított minket. Nagy hajzuhataga arcom köré hullott.
-Most túl sötét lett, húzd el a függönyöd - fújtam meg haját, majd azt szépen hátra is igazította.
-Megfelel fingó hulla? - pislogott rám.
-Tökéletes kedves élő függöny.  - kuncogtam. Hirtelen egy puszit kaptam tőle az arcomra, majd sietve lepattant rólam, kint az ajtóm előtt ült le a földre vigyorogva. Mint egy rossz kiskutya aki ráfeküdt az ágyra, de  nem lett volna szabad neki.
-Na mi van? - tápászkodtam fel.
-Nem szabad! - rakta mutató ujját ajkai elé, és fejét is ingatta.
-Pedig már majdnem csók volt! - nevettem.
-Igyekezz mert a bátyám munkába menetele előtt haza kell érkezzünk! - utasított.
-Értettem parancsnok! - tisztelegtem neki majd gyorsan összeszedtem a holmim és elkészültem majd indultunk is.

Egész úton csipkedtük és piszkáltuk egymást, mint a kisgyerekek. Mindig ezt csináljuk igazából.. de most olyan más volt.. furcsábban viselkedett így hogy nem volt velünk Byeong Heon.

folyt. köv.