----------------------------------------------------------------

Úgy tettem mintha nem láttam volna semmit, de ez nehezen ment, eléggé mérges voltam.

-Gi? - néztem Chan Hee-re, hisz nem miatta jöttem. Tudom hogy ez nem szép dolog hisz az egyik legjobb barátom, de most kicsit sem érdekelt.

-Nappali.. bár szerintem ezt nagyon jól tudod.. - zárta be az ajtót. Persze, hogy tudom, így indultam is beljebb a szobába miután levettem a cipőm.
-Szia.. bocsi hogy megijesztettelek.. - mosolyogtam rá.
-Miért... miért jöttél? - nézett rám.
-Igazából.. nem tudom.. gondolkodtam. - vakartam meg fejem. Most kell ezzel szembe nézzél Byeong Heon. Most vagy soha.
-Igen? - ült le a kanapéra, majd én is helyet foglaltam a vele szembe lévő fotelban. Chan Hee csak a nappali bejáratánál állt, és végig Gi-t nézte. Gi nem nézett rá, de zavarban volt, mert azt tudta hogy őt viszont nézik. Tudom hogy mit szakítottam félbe, de szerencsére félbe szakadt... így gondolok erre.
-Megzavartam valamit? - néztem Chan Hee-ra.
-Szóval miért is estél be azután hogy ott mondogattad hogy nem jössz? - kérdezett vissza hevesen. Biztos arra gondolt hogy feladtam és most rajta a sor. Drága barátom... ez nem lesz ilyen könnyű menet.
-Gi.. - fordultam vissza Gi felé - tudom hogy az én hibám volt. Nem léptem, pedig nekem kellett volna. Megbántam, lehet hogy akkor rögtön több esélyem lett volna. De most... - vettem egy mély levegőt - Megszeretném kérdezni hogy esetleg járnál-e velem? - fújtam ki lassan a levegőt. Gi szeme sarkából Chan Hee reakcióját kémlelte. De ő még mindig csak állt ott. A levegő megfagyott. Legszívesebben vissza szívnám amit kimondtam, lehet most vesztek el mindent, de legalább megpróbáltam. És Gi-t ismerve, bízok benne hogy ha ezt ilyen nyíltan kérem tőle mint legjobb barátja, akkor nem mond nemet. Kihasználásnak hangzik, és az is. De csak így van esélyem. Azt akarom hogy Gi legyen a barátnőm. Már 10 éve. Választ nem kaptam még, a csend is kezdett kicsit kínos lenni, ezért felálltam és Gi elé sétáltam. Befejezem azt amit Chan Hee elkezdett. Lehajoltam Gihez, kezemet finoman arca vonalán húztam végig, hajába túrtam és másik kezemmel állát toltam fel hogy végre rám nézzen. -Szeretlek - suttogtam majd lágy csókot leheltem ajkaira. Én lennék a legboldogabb ha az enyém lehetnél Gi.. tényleg.

Halottam Chan Hee mély lélegzet vételeit, éreztem Gi remegését. De tudtam most én vezetek. Undorító játék egy baráttal szembe, főleg hogy egy másik barátunk kegyeit akarjuk elnyerni. De fiúk vagyunk, ez így van rendjén. Küzdeni kell, és ezt most már én is beismerem.

Lassan elváltam ajkaitól, amik szinte már teljesen rátapadtak az enyémre. Egy halk cuppanás hallatszott, majd Gi leszegte a fejét, én meg lassan felegyenesedtem.
-Rendben.. - mondta halkan a válaszát végül. Látszott rajta hogy nem akarja, és arcára a fájdalom is kiült. Biztosan úgy érezte hogy Chan Hee-t verte át, pedig nem így van, az egész okozója csak is én vagyok.

-Én... asszem.. haza megyek - fújta ki a levegőt Chan Hee hogy lenyugodjon.
-Nem kell, én már megyek is.. csak ennyiért jöttem, még cuccot sem hoztam - mosolyogtam elégedetten Chan Hee-re. -Majd beszélünk - borzoltam meg haját Gi-nek, és Chan Hee mellett elmenve az ajtó felé vettem az irányt. Igazából itt maradnék most szívesen, de a hangulat nem olyan amiben kitudnám élvezni ezt a helyzetet. Felhúztam a cipőm, de mikor épp hogy kiléptem az ajtón Chan Hee csuklómra szorította kezét.
-Mire volt jó? - kérdezte mérgesen.
-Én csak elmondtam mit érzek. Hisz te is ezt mondtad, hogy mondjam el. - mosolyogtam még mindig.
-Én nem tennék ilyet soha egy barátommal sem. - mondta komolyan.
-De tettél volna ha nem jövök időben.. - céloztam a majdnem csókos esetükre.
-Egy csókot sem érdemeltem volna meg? Hagytalak 2 évig cselekedni... és te ezt nem hagytad? Mi van veled? A fejedbe szállt a bátorság?? - már szinte morogta. Nem láttam még ilyennek. Soha sem volt mérges. Bár ezt megérdemlem. De még úgy sem érdekel hogy tudom hogy igaza van.
-Sajnálom.. mennem kell - hámoztam le kezét csuklómról, ami már zsibbadt a szorítástól.

Halottam hogy mögöttem becsapja az ajtót. Utálnom kéne magam. De ők akarták hogy cselekedjek. Hát megtettem. Ezért én vagyok a rossz. Tudom hogy hátba szúrtam a barátomat. De most az egyszer magamat vettem figyelembe és nem mást.

folyt. köv.