Lee Chan Hee

Tényleg mindig azt tartottam fontosnak hogy akik körülöttem vannak jól érezzék magukat, tudtam hogy ez hátrányommá válhat, legalább is az hogy mindig hagyom először a barátaimat érvényesülni. És tessék, az az ember fordult ellenem akit a legjobb barátomnak tartottam és tényleg mindig hagytam had lépjen ő először. Igaz hogy én bátorítottam, de egy ilyen játékot űzni nem vicces dolog. Sőt. Gi-vel játszadozunk. És én ezt nem akarom, de vissza lépni már én se tudok.

Miután becsaptam Byeong Heon mögött az ajtót, lassan vissza araszoltam Gihez. Ő még mindig a kanapén ült, térde mellkasához volt fölhúzva, feje meg rá volt hajtva térdére. Nem tudom hogy mit érezhet, csak sejtem, hisz.. majdnem megcsókoltuk egymást. Először a barátságunk folyamán. Az a csók elég lett volna nekem ahhoz hogy boldogabb legyek, tényleg nem kértem volna semmi többet. 

Bementem a konyhába és egy kis tányérkába szedtem fagyit, raktam bele két kanalat majd vissza tértem ismét Gi-hez. Leültem mellé, és meglöktem kicsit hogy észre vegye a kis édességet neki hoztam.

-Na elfog olvadni - nyomtam hozzá csupasz karjához, amire felszisszent és arrébb húzta azt.

-Nem kérek - motyogta térdének.

-Hát jó akkor megeszem én - kezdtem el kanalazni a fagyit, közbe átkapcsoltam a TV-t is. Gi felém fordította a fejét és mint egy kiskutyus folyamatosan figyelt. Mindig kiskutyushoz hasonlítom, de hát tényleg úgy néz ki néha.

-Tessék - nyomtam szájához a kanalat amit a szájába vett és megette róla a kis adag fagyit. 

-Sajnálom - suttogta elvéve a kanalat.

-Mit? Hogy megetted a fagyimat? - nevettem.

-Ahj... - forgatta a szemét.

-Tudod Gi.. rajtad kívül más nem tudhatja hogy neked mi a legjobb.. ez a te döntésed volt. - sóhajtottam.

-De ezekről az érzésekről csak neked meséltem mindig.. talán ha ezeket Byeong Heonnak mesélem akkor nem történik meg..

-Akkor mi sem ismerkedtünk volna meg ennyire..

-Alszol ma velem? - pislogott rám.

-Barátod van Gi - mosolyogtam. - Megleszek én a kanapén is..

-Megyek fürdeni - nyomta vissza a megolvadt fagyiba a kanalát majd a szobájába vonult.

-Nem kell megsértődni - szóltam utána. Majd duzzogva a pizsijével  a kezébe átvágtatott a szembe lévő fürdőszobába.

Amíg ő  zuhanyozott én elmosogattam és kihoztam egy takarót és egy párnát a szobából, majd megágyaztam magamnak. Régen mindig együtt aludtunk, hárman egy kétszemélyes ágyon. De most barátja van... a mai naptól megváltozik minden. És ezt neki is tudnia kellett volna, mikor rábólintott Byeong Heon kérésére.

-Mehetsz - jött ki egy szál nagy pólóban és francia bugyiba Gi, a haja kicsit vizes volt, és ez annyira ellenállhatatlanná tette.

-Mész is aludni? - néztem utána. 

-Tudod barátom van, frissen szeretnék vele holnap találkozni. - dobta hátra a haját majd a szobájába vette az irányt.

-Kár hogy én csak azért vagyok jó hogy a dühödet kitudd tölteni.. - csúszott ki a számon, de pont hogy meghallotta ő is, és dühösen vissza jött.

-Chan Hee magam sem tudom mi folyik itt de már igazából mind kettőtökből elegem van! Legszívesebben haza küldenélek már téged is, csak nem akarok még a bátyámtól is hallgatni! Én ezt nem bírom! Nem akarok senkit sem elveszíteni! Nem kell pátyolgassátok a lelkemet! És képzeld egyáltalán nem azért vagy jó nekem hogy a dühömet ki tudjam tölteni valakin! Csak szimplán szükségem van rád! Komolyan minden pasi idióta??? Mert akkor inkább apácának vonulok!!! Puffadj fel!! - kiabált velem a nappali közepén, szeme csillogott a könnyétől, de nem engedte el magát. Mikor kitombolta magát vissza ment a szobájába és becsapta az ajtót. Mikor valami túlhaladja a tűrés határát mindig ezt csinálja.. persze mi fiúk szúrtuk el, de belegondolt abba hogy ez nekem milyen érzés? Hisz tetszik nekem is, de nekem minden egyes buliba azt kellet végig nézzem ahogy Byeong Heonnal poénból csókolózik, vagy hogy épp mikor együtt vagyunk látni rajtuk hogy mióta ismerik egymást. Ez nekem mind hátrány volt, és bántónak éreztem. Még is tűrtem. És még is Byeong Heoné lesz minden dicsőség majd?

Hamar lezuhanyoztam, felvettem egy atlétát és egy boxert. Még egy ideig TV-ztem, és hallgattam ahogy Gi hisztizik a szobájába. Inkább most magára hagytam. Veszélyes belépni ilyenkor az oroszlán barlangjába. Később lekapcsoltam a TV-t és lassacskán el is szundítottam, de kb egy óra múlva arra ébredtem hogy Gi ajtója becsukódik és valaki elkezd bökdösni az ujjával.

-Menj arrébb - morogta mellettem állva Gi.

-Nem.. - húztam fejemre a takarót. Tudtam hogy ez lesz, annyira kiszámítható a viselkedése.

-Ne csináld ezt.

-Aludnom kell hogy reggel jól becsajozhassak - morogtam.

-Idióta - ütött a fejemre. Nem tudom hogy csinálja, de Gi még éjszaka is lát. Lehet valamilyen szuper ereje van komolyan...

-Igen, a becenevem a fürdés előtti pillanattól idióta. - sóhajtottam.

-Nem érdekelsz... - mászott át rajtam és befeküdt a hátam mögé. Ez a kanapé nem kétszemélyes így eléggé szűkösen voltunk. Lerángatta fejemről a takarót és bebújt alá.

-Barátod van - fordultam hátamra és próbáltam vissza rángatni magamra a takarót.

-Fogd be. - helyezkedett el, felém fordult, fejét a vállamra rakta, kezét meg átdobta a hasamon.

-Gi.. menj vissza a szobádba - toltam le magamról a kezét.

-Sajnálom amit mondtam, nem akartalak megbántani... - nézett rám.

-Nem erről van szó... csak.. ez már nekem is sok.. - fordultam felé, hogy egymással szembe legyünk. A hold fénye kicsit bevilágított az ablakon, ezért halványan láttam arcát is.

-Én rontottam el mindent - suttogta. Arcára tettem kezem, és orcáját hüvelykujjammal simogattam. Megfogta a kezemet.

-Jobban örülnék ha most úgy feküdnénk itt mint barát és barátnő. Több lehetőségem is lenne akkor cselekedni... - húztam végig ajkain ujjam. Keze a csuklómról átcsúszott a derekamra, finoman megfogta mintha átölelne.

-De itt vagyok.. nem ellenkezek.. - mondta halkan. Akármennyire is megakarom ízlelni ajkait most nem lehet. Türtőztetnem kell magam.

-Gi.. - hajoltam közelebb hozzá, láttam ahogy lassan becsukja a szemét, mint aki a csókomra vár, de csalódást kellett neki okozzak... Csak a homlokára nyomtam egy puszit. -Sajnálom.

-Én is... - szuszogta majd a nyakamhoz bújt, fejemet az övére tettem, magamhoz húztam és úgy aludtunk el.

Ezt a játszmát nem lehet sokáig űzni, hisz valamelyikünk úgy is nyerni vagy veszíteni fog. Vagy még rosszabb... kiesik a játékból.

folyt. köv.