Seul Ki/Gi

Hogy mit érzek igazából azt még én sem tudom, talán legszívesebben két felé szakadnék. Miért ilyen nehéz választani? Vagy is.. van választottam, és legjobb barátom is van. Csak ezt ők nem így gondolják ahogyan én. Byeong Heon láthatóan most magára gondolt, Chan Hee próbál mindenkire gondolni, és én meg magamat nem veszem figyelembe csak őket. Valószínűleg Chan Heenek a legnehezebb. Legjobb barátját kell szem előtt tartania, figyelnie kell rám, és ő sem akarja feladni az érzéseit. Míg azt hiszem lehetne nehezebb dolgom, nem lennék az ő helyében azért.

A bátyám kora reggel jött haza, látta hogy Chan Heevel együtt alszok. Amíg ott volt nem tett fel semmilyen kérdést, inkább ment és lepihent. Chan Heeval együtt mentünk el délután, ő haza vette az irányt én meg mentem dolgozni. Mikor haza mentem Min Soo már várt.

-Hol voltál? - az ebédlő asztalnál ült és a poharát fogatta maga előtt.

-Dolgom volt - pakoltam le az útközben bevásárolt élelmiszert az asztalra.

-Chan Heevel mi van, és Byeong Heon? - tudtam hogy megfogja kérdezni.

-Van barátom.. - újságoltam neki, bár nem épp vidáman.

-Ugye.. ennek nincs köze ahhoz hogy Chan Heevel olyan meghitten aludtál? Mert akkor nem akarom tudni a részleteket. 

-Hagyjál már.. -sóhajtottam. -Byeo... Byeong Heon... - suttogtam nevét.

-Mi? - kapta fel a fejét. - Az öcskössel jársz? Volt mersze eléd állni??  - már már szinte felemelkedett a székről.

-Chan Hee majdnem megcsókolt. - folytattam.

-He? - huppant vissza - Chan Hee tetszik neked... - jelentette ki.

-Valami.. olyasmi..- ültem le én is és kibontottam egy dobozos kólát.

-Nem értelek... Akkor most miért is Byeong Heonnal jársz?

-Ő megcsókolt.. 

-És? Csináltátok már máskor is..

-De.. de ez más volt.. megkérdezte hogy járnék e vele..

-Ó istenem hogy mindig a szaftos történésekről maradok le!!! - mérgelődött.

-Vedd már komolyan! - szóltam rá.

-Te nem veszed komolyan... Mondjuk a fiúkat sem értem. Kicsik vagytok még ehhez..

-Min Soo.. csak egy évvel vagy idősebb!!!

-Ma kinél alszol?

-Byeong Heon...

-Olyat cselekedj amit nem fogsz megbánni.. nem szeretnék két csecsemővel találkozni különböző apáktól!

-Istenem már.. - álltam fel és bevonultam a szobámba. Utálom mikor ilyenkor próbál viccelődni.

Megvártam míg Min Soo is felvonul a lépcsőn a szobájába majd össze szedtem a cuccom és írtam egy sms-t is Byeong Heonnak hogy indulok. Nem volt kedvem át menni hozzá, de tisztázni kell a dolgokat, vagy is ha nem is tisztázzuk, legalább tisztán kell lássuk hogy működne e ez az egész.

-Elmentem - szóltam fel Min Soo-hoz majd indultam is. 

Ideges vagyok, nem tudom mire számítsak. Végül is ha nem megy a dolog akkor mondhatom hogy legyen vége. És talán ő is elhiszi megbántás nélkül hogy nem működött. De mi van ha működni fog a kapcsolatunk? Mit fogok Chan Heenek mondani? Képes leszek a szemébe nézni egyáltalán?

-Szia Gi! Örülök hogy újra látlak! - nyitott ajtót anyukája a csöngetésem után. Olyan aranyos, mintha csak haza érkeznék, bár ez szinte így is van.

-Csókolom! - mosolyogtam majd beljebb léptem.

-Hogy van a bátyád drágám? Meg vagytok? - kérdezgetett kedvesen.

-Persze. - bólogattam.

-Byeong Heon fent van, már várt. - tessékelt beljebb.

-Köszönöm.

-Áh anya hagyd levegőhöz jutni - szaladt le a lécsőn Byeong Heon, majd hirtelen magához húzott és megcsókolt. Én csak álltam ott mint egy zsák krumpli. Hirtelen jött.

-Oh gyerekek - nevetett zavartan anyukája. 

-Majd szólj ha kész a vacsi - rángatott fel a lépcsőn Byeong Heon. Olyan boldognak tűnik.. ilyennek még nem láttam. Talán ha már pár évvel ezelőtt elkezdek vele járni, még Chan Hee előtt.. akkor is ilyen boldog lett volna? És akkor én is az lehettem volna?

-Bocsi, tudod hogy milyen.. - csukta be az ajtót, és zavartan haját borzolta össze hátul. Most nagyon aranyosnak tűnt. Megijeszt. Miért változott meg ilyen hirtelen...

-Te kitakarítottál? - néztem körbe a szobájába. Ahányszor itt voltam mindig együtt pakoltunk össze, mindig kupi volt.. nagyon rendetlen fiú.. de most..

-Tetszik? - mosolygott majd oda tolt a kanapéhoz és leültetett. Teljesen gondtalanul kezeli a helyzetet, mintha este misem történt volna. De én ezt így nem tudom feldolgozni.. én nem vagyok képest tudomást sem venni Chan Hee érzéseiről... Te miért dobtad el ezeket Byeong Heon?

Ne volt semmi másképp, filmeztünk nevettünk. Csak volt pár komolyabb beszélgetésünk. De most mikor hozzámért, közeledett vagy csak meg puszilt rögtön zavarban éreztem magam. Nem szerelemből éreztem magam zavarban, hanem furcsa volt a helyzet. Tudom hogy ez neki többet jelent mint nekem. És úgy érzem ez nem lesz másképp.

Két hétig csak vele voltam. Mindig annyi programot talált ki hogy Chan Heevel ne tudjak találkozni, vagy hogy épp ő ne tudjon hozzánk csatlakozni. Chan Hee vel csak telefonon tudtam beszélni, de ott se sokat. Vagy én voltam Byeong Heonnál vagy ő nálunk. Ő boldog volt, én is mert a barátja ként minden vágyam az volt hogy ő boldog legyen. De én nem olyan értelemben éreztem a boldogságot mint ő. 

Min Soo egyik nap azzal állt elő hogy menjünk a nagy vidámparkba. Eleinte a kicsibe akart vinni minket, de arról lebeszéltem nehogy felfedjem a munkámat. Hívta Chan Hee-t és Byeong Heon-t is. Azt hittem végre újra együtt lehet a csapatunk... de arra soha sem gondoltam hogy most veszítek el egy számomra fontos ember.

folyt. köv.