Lee Byeong Heon

Azt hittem jól megvagyunk, aztán észre kellett vegyem hogy saját magamat nem kényszeríthetem rá senkire. Főleg úgy hogy engem elvakít a szerelem, de ezt a másik fél nem így éli meg. Ennyire önző lettem volna? Gi meg így is csak azt látta jónak hogy boldognak lásson. De neki ez fájt, ő végig Chan Hee után kívánkozott. Most érzem azt igazán mit tettem, most hogy mindent elmondott nekem Gi, mikor képes volt abban a pillanatban elszakadni tőlem mikor csak jól kellett volna érezzük magunkat. Én ezért kerültem Chan Hee közelségét pár hétig. Én csak kiakartam élvezni a boldogságot. Amire olyan régóta vágytam.

Min Soo barátnője nagyon aranyos, sokat beszél, kedves és vidám. Fura egy ilyen lányt látni a mi jó öreg Min Soonk mellett. A mi veteránunk mindig bizonygatta hogy neki nem kell barátnő, neki elég ha ott van a drága húgocskája. De a váratlan még is bekövetkezett. Valószínűleg ez is annak tudható be hogy Gi velem volt mostanában. Meg akartam védeni a kapcsolatunkat, azt akartam hogy senki se tehesse tönkre. De aki tönkre tette az én voltam. És a tönkre tett személy az Gi-volt.

Furcsáltam hogy Min Soo nem kérdezősködött rólunk, és azt is furcsának találtam hogy Gi eléggé zavarban volt mikor a bátya közelében voltunk együtt. Minden játékra próbáltunk felülni, és Gi kezét soha nem engedtem el. Majd az óriás hullámvasúthoz értünk, és ott kezdték áthúzni a tervemet.

-Elől szeretnék ülni - mondtam izgatottan Gi-nek. Ahhoz képest hogy már esteledett eléggé sokan voltak még mindig. Elől csak egy hely volt hátul viszont kettő.

-Menjél csak, én majd hátra ülök. - mosolygott rám Gi, de abba a pillanatban megláttam hogy Chan Hee beült hátulra egyedül. Szegény végig csak kullogott egyedül utánunk.

-Ülök oda veled - indultam hátra hisz még volt egy kettes hely, de beelőzött egy lány.

-Jó lesz így is, ülj fel mert lemaradunk - húzott vissza barátnőm, majd ő gyorsan beült Chan Hee mellé. Kénytelen voltam most először elengedni a kezét. Tudtam hogy ez a legnagyobb hiba a tervembe. Nem engedhettem volna Chan Hee közelébe. Nem maradhattak kettesbe.

A hullámvasutat nem élveztem egyáltalán. Végig görcsben volt a gyomrom, hogy Gi és Chan Hee egymás mellett vannak. És a félésemre okot is adtak. Mikor megállt a jármű az övem kicsit beszorult, közben Giék már rég kiszálltak. 

-Megyünk veszünk valami kaját, és inni valót. Az óriás keréknél találkozunk. - indultak el együtt. Látszott rajtuk hogy az eltiltott hetek után most mindent megakarnak beszélni egymással. De én meg ide ragadtam, és nem léphettem közbe. Mikor épp hogy kiszabadultam futottam volna utánuk, de egy erős kéz visszatartott.

-Nem sokára jönnek ne aggódj - mosolygott rám a bátyja. 

-Össze fogtatok ellenem vagy mi? - húztam ki kezem szorításából.

-Megváltoztál Byeong Heon... te is jól tudod mi a jó neki.. mikor ébredsz fel végre? Ha szereted.. békén hagyod.. - magyarázta.

-Ő is szeret engem! - üvöltöttem rá és Giék után vettem az irányt. Min Sooék is a nyomomba voltak. 

Nem lehet itt vége.. Gi miért nem tudsz velem lenni.. miért nem? Tudom hogy előbb kellett volna lépjek... de ez így igazságtalanság. Tudtad mit érzek, akkor miért engedtél többet és többet? Tudom hogy csak a te érzéseidre kellett volna figyeljek és ezt sajnálom... de nem akarlak Chan Hee oldalán látni.. nem nyerhet ő... hisz én már olyan régóta szeretlek.. - gondolataim csak úgy cikáztak miközben a tömegen próbáltam átverekedni magam. Az óriás kerék fényét próbáltam követni. Azt mondták ott találkozunk.

-Gi!! - pillantottam meg őket egy padon ülve, és megint megszakítottam valamit. Ismét akkor érkeztem mikor meg akarták csókolni egymást. 

-Byeong Heon.. - kapta felém fejét.

-Miért? - fújtam ki a levegőt.

-Srácok! - értek utol bennünket Min Sooék.

-Még is mit képzelsz magadról??? - támadtam neki Chan Hee-nek.

-Nyugodj le Byeong - kiabált rám Min Soo.

-Ő az enyém!!! Még is mi ütött beléd? - markoltam mellkasán a fölsőjét.

-Állj le - fogta meg karomat Gi. -Nekem ez már sok Byeong Heon! Miért nem érted meg? Én próbáltam hogy jó legyen.. de mindenkitől eltiltottál.. - szavai fájdalmasan hasítottak belém. Tudom jól hogy így van és ez az igazság, és magamra haragszok, de csak még egy kicsit... csak egy kicsit akartam még boldog lenni vele.

-Menjünk haza.. - löktem el Chan Hee-t magamtól, így ő ráesett a padra. Gi kezét megragadtam és elkezdtem futni vele, legalábbis őt csak magam után ráncigáltam. Vele akarok lenni.. ha csak eddig tartott rendben, be ismerem én vagyok a rossz.. de had legyek vele még.

Már elhagytuk a vidámpark bejáratát a szemközti gyalogátkelőhöz futottunk. A lámpa piros volt, megálltunk de a többiek utolértek minket.

-Meg bolondultál vagy mi van veled? - kiabált Chan Hee.

-Eressz el - próbált szabadulni Gi. 

Minden olyan hirtelen történt... én nem akartam rosszat.. nem akartam nagyobb fájdalmat okozni Ginek.. vagy akárki másnak. De megtörtént. Veszélybe sodortam őket azzal hogy vakon szerelembe estem, és megváltoztam majd ráerőltettem magam olyas valakire akit egész életembe védeni akartam. Én tényleg nem akartam ennyire messzire menni.

A lámpa nem sokára zöldre kell váltson, nincs az úton egy kocsi sem, csak a távolba közeledik egy, még átérünk. Legalábbis csak ezt gondoltam. Húztam magam után Gi-t tovább, leléptünk a járdáról. 

-Ne!!!! - kiabált Min Soo.

-Jön egy autó! - halottam Chan Hee hangját közeledni.

A következő pillanatban egy nagy csattanást hallottam és valaki ellökött amire én az aszfaltra estem. NamJi és Gi sikítottak. Próbáltam felülni hogy lássam mi történt, de fájdalmaim voltak az eséstől.

-Úristen!!! Valaki segítsen!!! - halottam futó lépteit NamJi-nak.

Nagy nehezen oldalra fordultam, láttam a hogy Gi az aszfalton térdel. Arcát vérnyomok borítják, lába sérült és sokkos állapotban bámulja a vele szembe fekvő két testet. Azt a két testet amik nem az enyémek voltak.

Chan Hee testének egy része az autó kerekei alatt voltak. A vér tőle származott. Min Soo-t NamJi próbálta volna felsegíteni, ő még eszméleténél volt, de arra panaszkodott hogy nem érzi az alsó végtagjait.

Chan Hee... mit tettem? Miért vérzel? Az  a kocsi miért jött ilyen gyorsan? Mi történt? Az emberek körünk gyűltek, felsegítettek engem, egy idősebb férfi vállába kapaszkodva botorkáltunk el Gi mellé, akit szintén felsegítettek. NamJi MinSoo-t átölelve sírt és nyugtatta őt. Chan Heenál nem volt senki. Addig a pillanatig amíg Gi elkezdett felém bicegni.

-Ez a te hibád!!! Miért.... miért kellett..... utállak!!! ne gyere a közelembe!!! Miért tetted.... miért... mi lett belőled!!! - ütögetett kezével, de ütései nem fájtak. Nem voltak egyáltalán erősek. Majd hirtelen abba is hagyta mikor vissza nézett az autóra, és hogy alatta minden vérben úszik. Bőgve rohant oda hozzá, nem törődött fájdalmaival. A földre rogyva Chan Hee nevét ismételgette.

-Nem nem nem lehet.. ne ... - nyúlt keze után ami szintén véres volt. Ahogy megfogta az ö keze is pirossá vált. A kezét bámulta zokogva. Meghalt. Chan Hee.. tényleg meghalt volna?

folyt. köv.